Az én sztorim elég különleges szerintem. Egy pénteki napon a barátokkal elmentünk bulizni. Akkor 17 éves voltam. Az egyik barát elhívta az ismerősét is, hogy tartson velünk éjszaka, mert pont szakítás után volt a srác, és fel akarta vidítani. Mikor megláttam a srácot (nevezzük őt Balázsnak) egyből megfogott benne valami. Nagyon helyes volt és pont az én ízlésem. A közös barátunk bemutatott minket egymásnak, és később elmondta, hogy Balázsnak szimpatikus vagyok. Mondani se kell, hogy nagyon megörültem és visszajeleztem Balázsnak, hogy ő is tetszik nekem. Elhívott egy randira. 2 nap múlva találkoztunk. Amikor megláttam féltem, hogy másabb lesz, mint akkor volt, mikor elsőnek találkoztunk. De ennek ellenére nagyon jól éreztük magunkat és jött a második és harmadik és negyedik randevú. Nagyon boldog voltam, hiszen úgy érzetem, hogy ebből bármi kialakulhat. De tévedtem.

Az ötödik randevú meglepően furcsa volt számomra, hiszen nem egy, hanem két srác jött el. De a két srác szinte, mint két tojás! Azt gondoltam, hogy "de jó, Balázsnak van egy ikertestvére, akit elhozott bemutatni". Tévedtem: akkor jött a nagy vallomás, hogy nem Balázzsal, hanem az ikertestvérével találkoztam a randikon, mert Balázs úgy gondolta, hogy nem vagyok az ő esete, de tudta, hogy a testvérének nagyon is bejönnék. Ez tényleg így is volt, az ikertesónak nagyon tetszettem és a 3-as randevún megkérdezte, hogy lennék-e a barátnője! Nagyon átverve éreztem magam, de mégis jó volt az ikertesóval lenni. Nagyon jól éreztem magam vele mindig! De legbelül a csalódottság és a düh majd megölt! Kijelentettem nekik, hogy ezek után egyikőjükkel sem szeretnék találkozni sohasem! Ez így is volt egy ideig. Persze jöttek a bocsánatkérő sms-ek az ikertesótól, akit hívjunk Norbertnek. Nem válaszoltam egyetlen sms- re sem. Aztán abbamaradtak az sms-ek. Nem találkoztam egyikőjükkel sem, egészen kb. fél évig. Már szinte a fejemből is kitöröltem őket. De jött egy születésnap, ahol Ők is ott voltak. Teljesen ledöbbentem és az érzelmek csakúgy kavarogtak bennem NORBI iránt. Sajnáltam, hogy elutasítottam akkor, mert tudtam, hogy azóta már kivert a fejéből! Szerencsére tévedtem. Odajött hozzám és megkérdezte, hogy még mindig haragszok-e rá, mert ő azóta sem tud elfelejteni és sokat gondol rám. És közöltem vele, hogy megtudok neki bocsátani és elcsattant az a bizonyos első csókunk. Azóta is egy pár vagyunk már lassan 2 éve és nagy a szerelem. Ebből szerintem sok mindenki leszűrheti, hogy igen is érdemes megbocsátani a hibákat, mert sosem lehet tudni, mit veszíthetünk el a harag miatt!