Sziasztok! Az én történetem igazából még most is tart, és talán a sors furcsa fintora, hogy újra-újra ismétlődnek benne a részletek. Már lassan két éve annak, hogy megismerkedtem egy sráccal, akit ismertem a környékről, sőt kisebb koromban is oda voltam érte, de aztán az elmúlt...Szóval két éve egy bulin odajött hozzám, felkért táncolni: jól elvoltunk, de amikor meg akart csókolni, nem hagytam magam, nem voltam az a típus, aki ismerkedés után fél órával ebbe belemegy.

Aztán jó ideig nem is láttuk egymást. Rá 3-4 hónapra ismét összefutottunk egy buliban, mintha jó barátok lennénk. Egész este táncoltunk, beszélgettünk, jól elvoltunk, de akkor sem történt semmi: állítása szerint barátnője volt. Persze nekem akkor megint nagyon bejött. Két hétre rá megint együtt buliztunk: mindketten ittunk egy kicsit, és akkor ő megcsókolt. A barátnőmék házában aludtunk, ő is ott aludt velem. Nagyon jó érzés volt. Utána két hétig nem is hallottam felőle. Felkerestem, aztán beadta a derekát, összejöttünk. Ez sajnos nem tartott sokáig, mert közbelépett a volt barátnője és szakított velem. Ennyire nem ejtettek még pofára! Én nagyon kibuktam, mert nagyon oda voltam érte. Hónapokig megint csak semmi. Aztán minden kezdődött elölről, mintha megint megismerkednénk, többször beszélgettünk aztán jött a csók és messzebbre is mentünk. Utána megint felszívódott. Haragudtam rá, mert külső szemmel nézve kihasznált, de nekem jó volt - nem akartam azt, hogy komoly kapcsolat legyen belőle, rosszul esett. Ezután megint pár hónap szünet, megint egymásra találás. Akkor azt mondtam, hogy én befejeztem. Még nem szerettem volna komoly kapcsolatot, így nem szabad tovább húzni. Erre most bejött a képbe egy helyes, aranyos srác. Tök jól elvoltunk, rengeteget beszéltünk, de megint kit látok? Hát őt...igaz, csak beszélgettünk, nem akart semmit, de azt látnotok kellett volna, ahogyan rám nézett - az érzéseit fojtja el, és aki csak ismeri, ugyanezt mondja róla. Sikerült összezavarodnom, rájöttem, hogy nem is kell nekem senki, elég, ha ő van mellettem, és nem feltétlenül, mint pasi....még nem tudom mi fog ebből kisülni, sokan hülyének is néznek emiatt, de olyat érzek iránta, mint még soha senki más iránt! És ez nem feltétlenül szerelem....