Sziasztok! Én nem a saját történetemet írom meg, hanem a nővéremét. Részben a sajátom is, de nem teljesen, mert én csak 1 estén át élvezhettem a szélhámos Rómeó történetét. Az egész úgy vicces, ahogy van (így utólag). Kezdjük ott, hogy nővérem (legyen a neve Barbi) 37 éves, csinos, fiatalos és egyedülálló volt akkoriban. Szerencsétlenségére valamilyen úton-módon - ha jól emlékszem interneten – megismert egy Szabi nevű pasit. A megismerkedésük után nem sokkal elmesélte Barbinak, hogy ő titkos ügynök és sokat utazik arab országokba, de nem részletezte nagyon, hogy ő ott mit is csinál.

Barbi nem kérdezte, mert úgy gondolta, biztosan nem mesélhet a munkájáról. A történet hitelességét bizonyította az, amikor Barbi kereste telefonon Szabit, akkor nehezen tudta elérni őt, ha beszélt vele, általában külföldön dolgozott. Egyszer egy ilyen útról hazatérve kapott tőle Barbi egy órát, ami szép volt és tetszett is neki. Szabi azt mondta, hogy az egy drága óra és az egyik útjáról hozta neki. Mivel nem lakom közel Barbihoz, ezért nem találkoztam még Szabival, de mesélt nekem sokat róla telefonon. Egyszer úgy adódott, hogy pár napot Barbinál töltöttem. Szabi épp akkor felhívta Barbit telefonon, hogy épp szabin van, találkozzanak. Barbit nem zavarta a társaságom és láthatólag Szabit sem. Barbival beültünk kajálni egy étterembe, ahova Szabi is utánunk jött. Telefonon hívta Barbit kb. 5 percenként, hogy hol vagyunk, mert ő taxival jönne. Igaz, taxit nem talált, vagy elment az orra előtt, egy igen forgalmas csomópontnál (metróvégállomás). Nekem már fura volt ez is - hogy valaki, aki annyira fontos ember mint ő, nem talál taxit. OK. Nagy nehezen, 1 óra múlva beesett. Az étteremben aztán bundás kenyeret rendelt (?) azt is igen érdekes stílusban. Szerintem az összes pincér rajtunk, vagyis rajta nevetett. Beszélgettünk sok mindenről és valahogy szóba került a munkája is. Elsírta bánatát nekünk, hogy a minap meghalt az egyik munkatársa az egyik kiküldetés során. Ja, mikor megérkezett az étterembe, az asztalra csapta 3 mobilját. Közben telefonon is keresték kétszer, amiből egyszer arabul hablatyolt valamit, amit mi nem értettünk. Közben folyamatosan mondta, hogy ő mekkora 007-es ügynök. Külsőre nem tűnt annak, mert seggig érő fejéből, és alkatából ítélve nekem inkább tűnt biztonsági őrnek, mintsem ügynöknek.

Miután jól bekajált, megkérdeztük tőle, hogy hova tovább, mi legyen a további program? Elmenni nem akart már sehova, viszont jelét sem adta, hogy hazamenne. Tudta, hogy én ritkán látom a nővéremet, de őt ez nem zavarta, addig-addig magyarázott, hogy Barbinál kötött ki ő is. Nem igazán értettem, hogy mit akart Barbitól az éjszaka, mert nem egy hodály lakása van. Én a kisszobában voltam elszállásolva, Barbi szobájától kb. 3 méterre. Hazamentünk, ő kitette a 3 mobilját az asztalra, mutatva ezzel is, hogy ő milyen fontos ember. Ott megint szóba jött a munka és az elvesztett bajtárs és a jó előadás kedvéért el is sírta magát. Na, nekem kezdett kicsit elegem lenni a hülyítésből és kezdtem gyanítani, hogy ez a Rómeó nem az a Rómeó. Én elmentem aludni, és persze ők is. Reggel arra ébredek, hogy Szabi a wc-t bőszen húzogatja és tisztítja. Hu, gondoltam magamban, ez is szép, hogy első este telerakja más klotyóját. A budiból egy szál alsóban jött ki, amire nekem kicsit kikerekedtek a szemeim. Nem vagyok prűd, de a látvány letaglózott. Reggel kérdeztem Barbit, hogy történt-e köztük valami, de állítólag semmi, csak hortyogott mellette. Na szép, gondoltam, de nem is bántam a dolgot annyira, mert így Barbi nem csinált hülyeséget. Bár már az is hülyeség volt részéről, hogy felengedte magához.