Az őszi szünet hetében, amíg a nő egyedül volt a házban, Vanda unszolására Ákos minden éjszakát nála töltött. Vasárnap csupán annyi időre váltak el egymástól, amíg Ákos hazaugrott ruhákért. Este aztán a hosszú szeretkezés utáni levezető beszélgetés során a nő váratlanul csendesen sírdogálni kezdett.

- Lehet, hogy nem is te nem vagy biztos magadban - mondta átölelve a férfit -, hanem én. Ákost meglepték a nő szavai és viselkedése. Tanácstalanul fürkészte, abban sem volt biztos, hogy érti, amit a nő mond, és hogy ez vajon nem csupán taktikus rafinéria-e tőle.

- Nem vagy biztos bennem? - kérdezte félszegen. A nő éppen csak megcsóválta a fejét, miközben zsebkendőgombócot nyomogatott az orra alá.

- Nem benned, hanem magamban...

 

Annak a lehengerlő, céltudatos nyomulásnak ismeretében, ahogy a nő odatette magát a kapcsolatuk érdekében, Ákos nem tudta eldönteni, mit is jelenthet ez. A nő azonban nem bonyolódott további fejtegetésbe, a férfi pedig nem kérdezett.

Hétfőn reggel a nő tízórait és ebédet is csomagolt a férfinak.

- Meddig leszel ma?

- Ötig. Fél hét körül érek haza.

- Akkor én meg hatig leszek, és majd nagyjából együtt érünk haza.

Amint beért a munkahelyére, beüzemelte a számítógépét és megnyitotta a levelezését, Ákost már várta Vanda levele. A férfinak megfordult a fejében, hogy javasolja: ezen a héten, mivel úgyis minden este találkoznak, hanyagolhatnák a levelezést, de amikor alkalma lett volna ezt a nőnek mondani, akkor éppen nem jutott eszébe. Első levelében a nő szokás szerint arról érdeklődött, hogy Ákos szerencsésen megérkezett-e a munkahelyére. Válaszában Ákos megnyugtatta és megköszönte a tízórait. A nő negyed tizenkettőkor küldött újabb üzenetet a férfinak, melyben már elköszönt aznapra. A férfit - nem utolsó sorban az éjszaka elhangzottak okán - aggasztotta ez a sietség, de igyekezett nem túlreagálni a dolgot - elköszönt ő is, és várta az estét. Már néhány szomszédos telekkel arrébb látszott a kis ház hangulatos kültéri világítása; barátságosan hívogató félhomályban fürdő kert fogadta az érkező férfit. Behajtott az udvarba, és miután a kaput becsukta és elindult a ház bejárata felé, a nő elébe jött lámpával a kezében.

- Szia - köszöntötte a nő könnyednek szánt hangon. - Öt perce értem haza én is. - Azzal futólag megpuszilta a férfi száját és visszaindult a ház felé. A férfi követte. Odabent a nő a cserépkályha elé kucorodott. Éppen a begyújtással vesződött, mielőtt Ákos elé indult volna. Ellenőrizte a tüzet. Ákos kényelmetlenül érezte magát. Feszültséget érzett a nő rezdüléseiben. Mintha próbálta volna kerülni őt, a vele való kontaktust, az időt húzni. Lassan főzőcskézni kezdett, közben alig-alig beszélgettek. A férfi, miután meghámozott egy fél tál krumplit, a megszokottal ellentétben már inkább a tévé elé telepedett, nehogy rontson a helyzeten azzal, hogy rátelepszik a nőre, közelében van, de további segítséget nyújtani nem tud.

Vacsora után a férfi zuhanyozott előbb, közben a nő odafönt rámolgatott a hálófülkében. Azután a nő használta a fürdőszobát, a szokásosnál háromszor hosszabb ideig, melynek csak nagyjából felében zuhanyozott, és Ákos már nem tudta, mire vélje az utóbbi időben nyakra-főre özönlő szokatlan viselkedést.

Későn kerültek ágyba. Vanda tétovázva fogadta a férfi közeledését, de nem utasította el. Említésre sem érdemes, rövid együttlét következett. Ákos érezte, hogy a nő nem vágyik rá, így inkább nem is erőltette a folytatást, de egyre jobban nyomasztotta a dolog. A nő perceken belül álomba szenderült, a férfi viszont nem tudott elaludni. Egy idő után felkelt, evett valamicskét, és amikor visszatért az ágyba, akkor vette csak észre, hogy a nő fekhelye melletti könyvespolcon egyetlen óvszer árválkodik.

Akárhogyan erőltette a memóriáját, úgy emlékezett, legutóbb éppen elhasználtak egy teljes doboz gumit, azon az estén pedig csak egyetlen egyet, és nem is a találttal azonos márkájút. "Más onnan tudja, hogy megcsalja az asszony" - futott át fején - "hogy fogy a gumi az éjjeliszekrényből. Én meg onnan, hogy gyarapszik a polcon."

Egyre rosszabbul érezte magát, és tudta, hogy ha nem szűnnek meg ezek a kétértelmű dolgok, nem fogja sokáig bírni, azonban nem akarta alaptalanul megvádolni a nőt. Nagy sokára sikerült elbóbiskolnia, de nagyon felületesen és keveset tudott csak aludni.

Csütörtök reggel a meglepetés erejével hatott a nő üzenete.

"Kicsit fáradt vagyok, ma előbb kell lefeküdnünk, este másképpen lazítunk, OK?"

A férfi gyomra összerándult, de összeszedte magát.

"Hogyan fogunk másként lazítani? Van valami intravénás cuccod? :)"

"Gyors fürdést és egy kis masszírozós lazítást terveztem, de a végére aludnod kell."

Az alvás kétséget kizáróan ráfért Ákosra, a nő üzeneteinek lényege azonban sokkal inkább nyugtalanította annál, mint hogy lazítást helyezhessen kilátásba.

"...előbb kell lefeküdnünk..." - "...a végére aludnod kell."

És nem csak a stílus, de a tény, hogy a nő már reggel, ráadásul mail-ben szükségét látja ezt előrebocsátani. Hogy este még véletlenül se kelljen a férfi esetleges közeledése miatt aggódnia; a reggeli üzenetre hivatkozva már lőtávolon kívülről leszerelheti, ha úgy hozza a szükség. Minden férfi lenyel egy kapcsolatban efféle dolgokat ilyen gyakorisággal, csak ő a hülye, vagy ez azért már tényleg túlzás? Valaki igazán segíthetne... Ákos beleegyezőleg válaszolt. A nő következő üzenete - szabadkozva a hosszas távolmaradás miatt - több, mint négy órával később érkezett meg a férfihoz.

A temetőhöz vezető úton százméteres kocsisor vánszorgott. Hosszú percekbe telt, mire Ákos a sor elejére ért, és a biztonsági szolgálat útmutatását követve viszonylag központi helyet talált a parkolóban a kocsijának.

Halottak napja volt a hétvégén. Sűrű program várt rájuk. Őszi szünet végi szombat volt.

- Vanda elment a gyerekekért az apai nagyanyjukhoz. Mivel a kocsiján még nyári gumi volt, viszont néhány nappal azelőtt a tél már adott magából némi ízelítőt, a nő mihamarabb téli gumira akart váltani. Ezt persze Ákos intézte, és éppen úgy jött ki, hogy arra a szombat délelőttre tudtak időpontot egyeztetni a szervizzel. Mindemellett a nő már korábban megbeszélte az öccsével, hogy a gyerekekkel együtt azon a délelőttön látogatnak el a temetőbe is. Némi egyezkedés után végül abban maradtak, hogy Vanda, miután megérkezett a gyerekekkel, a temető parkolójában kocsit cserél Ákossal, aki elviszi a nő kocsiját a szervizbe, ők pedig maradnak a temetőben, aztán majd otthon találkoznak.

Mivel a nő fiai és a férfi még nem találkoztak, a helyzet a sietség tetejébe feszült is volt a várakozástól és szorongástól. A férfi SMS-ben jelezte a nőnek, hogy megérkezett a parkolóba, várja őket. A nő visszaírt, hogy ők már egy ideje ott vannak, így aztán már csak meg kellett őket találnia a férfinak. A nő a parkoló legvégében állt meg, hogy legyen mellette szabad hely. A férfi gyorsan rájuk talált, melléjük állt és kiszállt a kocsiból. A nő és a gyerekek csak azt követően szálltak ki a nő kocsijából.

- Sziasztok. - A férfi odasétált a kis csapathoz.

- Szia - köszönt a nő. Mivel elfelejtették tisztázni, hogy a gyerekek előtt mik a határok, a férfi nem akart tolakodóan puszilkodni, és a nő sem közeledett hozzá. - Köszönjetek - szólt a nő a gyerekekhez kedvesen.

- Csókolom - mondta az idősebb szégyenlősen, szemét lesütve. A kisebbik nem szólalt meg, elmélyülten bámulta a parkoló talaját.

- Szerintem tegeződjünk - javasolta a férfi a srácoknak halvány mosollyal, azzal kezet nyújtott az idősebbnek. - Ákos vagyok, szia.

- Én meg Donát - mondta még kissé mindig bátortalanul az idősebb fiú, miközben kezet rázott a férfival. - Ő meg Gergely.

- Be tud a Geri mutatkozni, igaz, Geri? - nógatta a kisebbiket az anyja. Geri minden esetre nem szólalt meg, csak belecsapott Ákos feléje nyújtott tenyerébe.

- Geri egy kicsit zárkózott az idegenekkel, nem kell megijedni, majd fölenged - magyarázta a nő. - Akkor aztán meg nem lehet vele bírni! Igaz, Geri? - azzal gyengéden megcibálta a kisfiú sapkáját.

- Jó volt a mamánál? - próbált a férfi barátkozni a fiúkkal. Azok bólogattak.

- Csak az a baj, hogy hamar eltelt - borongott Donát.

- Na, majd otthon elmesélitek, milyen volt, jó? - cirógatta meg Ákos a fiú sapkáját. - Most sietnem kell a kocsitokkal, úgyhogy pakoljuk át a gyereküléseket meg a csomagjaitokat az enyémbe, és megyek is.

- Odaköltözöl hozzánk? - érdeklődött Donát rögtön. A férfi zavarba jött, kínos félmosollyal a nőre pillantott, aztán ismét a fiúra. - Majd ezt is megbeszéljük.