Néhány héttel ezelőtt meghívtak egy szülinapi bulira, amit egy kis pizzázó emeleti helyiségében rendeztek. Az ünnepelt lányt nem ismertem, én voltam a meghívott „barát barátja”, így bemutatkoztam neki. Nekem bejönnek a férfias, karakán, nagyszájú amazonok és ő ilyen volt. Volt már 1-2 teltkarcsú ganxsta-csajom. Megkérdeztem az ismerősöm, aki elhívott, hogy van-e barátja? Azt mondta, úgy tudja, nincs. (Szabad préda! yooo!) Elég jól éreztük magunkat, kicsit beszélgettem a lánnyal, de észrevettem, hogy szívesebben cseveg a barátnőivel, így nem rámenősködtem sokat.

A buli végén, amikor kollektíve bekérjük a számlát, fizetünk, majd éppen szedelőzködünk fel, amikor az ünnepelthez odalép a nyikhaj kis pincér és csendben azt mondja neki: „Nem volt jó valami?” Lány: De. Miért? Pincér: Egész este itt repkedtem és… a borravalón nem látszott az elégedettség.” Szegény lánynak leesett az álla. Az addigi nagyszája eltűnt. Szerintem nem hitte el, amit hallott. Mondjuk én sem. Azt tudtam, hogy a vendéglátósok 70% szemétláda, de még nem tapasztaltam testközelből. Még jó, hogy nem kísértek fegyverrel egy ATM-hez, hogy vegyünk ki még neki jattot. Amikor az ürge elment (savanyú, szomorú arccal), odaléptem a lányhoz. Utánaszámoltunk: 12-en voltunk, mindennel együtt kb. 25 ezres számlát hagytunk, ezen felül a pincér takonynak 4-5 ezer borravalót. De nem volt elég. Mennyit kellett volna?? Ráadásul maga a hely sem a Ritz volt, hanem egy tök átlagos pizzázó, még azt sem mondom, hogy a helynek kijárt volna. Amikor megyünk ki, látom, a csávó a bárpultban sertepertél: odalépek, nyújtok felé egy 500-ast (azért, hogy a kollégái is lássák) erre legyint, kiröhög és elvonul. Vendéglátás egyes… Magyarország, én így szeretlek! Akkor még nem tudtam, hogy ez az affér jó kis ugródeszka lesz a későbbiekben. Kísérem haza a leforrázott ünnepleltet, aki útközben visszanyeri erejét, és azt mondja mindenkinek, nehogy már egy ilyen kis nyakkendős g…ci elrontsa a partit, üljünk be valahova! Így is lett. Beültünk egy helyre poharazgatni - egész este velem beszélt, téma volt bőven, főleg a pincér (Várhatják, mikor jövünk oda legközelebb – gyakran hangzott el mindkettőnk szájából a mondat). Amikor elbúcsúztam tőle, otthon az első dolgom volt bejelölni őt fb-n. hamar vissza is igazolta. Üzengetni kezdtünk egymásnak, csak úgy, spontán hülyeségek („ki kér egy pizzát?” "hol a borravalóm, kislány??!!” stb.) Egyszer randiztunk azóta és elmondta, hogy részéről sportszerűtlen lenne, ha úgy vágna bele egy újba (velem), hogy még nem tette túl magát a régin. Várok. De hogy csináljam, hogy ne legyek tolakodó, ugyanakkor mégis éreztessem vele, hogy segíteni szeretnék? És többet szeretnék tőle, ha ő is így akarja. Vagy ez a duma részéről csak egy finom lekoptatás volt? Ezt nem tudhatom.