Kedves blog! Nem gondoltam volna, hogy egyszer az én sztorim is itt fog majd kikötni, de kihasználva a név-és arctalanságot, kockázat nélkül küldöm be. Először is, szükségem lenne pár független véleményre, olyan emberektől, akik nem ismernek és képesek kívülről látni a problémát. 1 éve nincs barátnőm. Az előző jelölttel 3 évig voltam együtt, egészen addig, amíg az egyik barátom fel nem világosított az egyik bulin történtekről. Ugyanis volt egy közös szilveszterünk, egy Balaton környéki panzióban, ahol mi és elég sok haver összegyűlt. Kettészakadtunk, mert a fele társaság kint akart tűzijátékozni, petárdázni, a másik fele meg fázós volt ehhez. A panzió is elég nagy volt ahhoz, hogy aki el akart bújni, simán megtehette.

Igazság szerint másnap reggelig nem is láttam a kedvesemet. Ennyi. Szóval, nagyjából 1 éve, az egyik barátom átcsönget hozzám. Azt mondja, ezt muszáj tudnom már, mert mindenki rajtam röhög. Ő pedig ezt nem bírja tovább nézni. Elmesélte, hogy azon a bizonyos szilveszteren a kedvesem… hát 4 fiút is kielégített. De lehet, hogy többet. A szavaival élve „sorban álltak” előtte. Bizonyíték? Kaptam pár nevet. Elkezdtem feltelefonálgatni az érintett srácokat. Azt mondtam nekik, hogy nyugodtan vallják be, már nem vagyunk együtt… és szépen kiderült, hogy nem pletyka, hanem így igaz, ahogy ő elmondta. Én erre azt mondom, minek az embernek ellenség, ha ilyen barátai vannak (kivétel, aki elmondta). Szerencsére. Baromnak éreztem magam. Nem szembesítettem a lányt, hiszen 1 év telt el azóta. Igazából egy pillanat alatt megszűnt iránta minden érzelmem. Úgy éreztem, mintha soha nem is lett volna: fantasztikus, ahogy a büszke énünk egyszerűen felülkerekedik egy problémán… Felhívtam a lányt, és megkérdeztem tőle, nem akar-e elmondani nekem valamit. Valamit, ami cirka 1 éve történt. Szilveszterkor. Akkor. Csend. „Tudod, miről van szó és ha most visszakérdezel, hogy miért, akkor kiveszett belőled a női önbecsülésed utolsó kis szikrája is.” Nem is szólt. Letette, ennyi volt. 3 év a kukában landolt. Ezek után nem akartam nőt… senkit, nagyon fájt. Próbáltam társkeresőzni, de csak valami alkalmit akartam. De a többség ebbe nem ment bele. Ilyen csak egy akadt volna, de ő meg nekem nem tetszett. Viszont olvastam a neten egy cikket, ami arról szólt, hogy nem szégyen ám prostituáltak szolgáltatásait igénybe venni, csak lehetőleg ne a kocsisorról, ahol esetleg megböknek, ha keveslik a borravalót, vagy a megbeszélt tarifánál többet követelnek hirtelen. Vannak erre bizonyos tiszta műintézmények. Néztem a weboldalon az erotikus masszázs kínálatot… hát belegondoltam, fel mernék e menni egy nőhöz, és becsöngetni, hozzá abban a tudatban, hogy én most azért fizetek, hogy örömöt szerezzen nekem? Azt sem tudom, ki ez a csaj és kit „masszírozott” előttem. Utána pedig szépen elmegyek, mintha csak a fogorvosnál jártam volna? Ez nem én vagyok. De egyre többet foglalkoztat a gondolat. Nem vagyok fából, sajnálom. Nos, ezzel kapcsolatban érdekelne a megtisztelő véleményetek. Üdvözlettel / Köszönettel: G