Engem is meghülyített a szerelem

2012. április 11. 07:34 - csajokespasik

„A szerelem elhülyít. Most is együtt vagyunk, de a szerelem az… van, de nem olyan, mint az elején. A helyét a szeretet vette át” - a pasi nem tudja, hogy szerelmes-e, vagy sem, ám egy fura, elméleti levezetésen keresztül megpróbálja magát - és minket - meggyőzni arról, hogy szerelmes ő, csak nem nagyon.

 

Hello Mindenki! Saját magamon figyeltem meg a szerelemnek nevezett dolog illuzórikus működését. Ez egyfajta kísérlet, ami még mindig tart, ugyanis számos alkalommal vettem észre magamon, és másokon is, hogy párkapcsolati témában egyik álláspont a másiknak mond ellent, viszonylag rövid idő alatt. Számos ismerősömet változtatott meg gyökeresen egy kapcsolat - pozitív vagy éppen negatív irányba - akik korábban azt hangoztatták, hogy márpedig ők nem a hormonok rabszolgái. Aztán mindig kiderült az ellenkezője és hamarosan nyünyögő retikültartókká alakultak. Korábban azt állították, képesek irányítani az érzelmeiket. Nem hat rájuk a női mágia. (Legalábbis azt hitték.) De jöjjön az én példám, ami, ha úgy tetszik, kísérleti megfigyelés is egyben.

Megismertem egy lányt. Munkahelyi kapcsolat. Nem egymás mellett dolgoztunk, hanem másik műszakban, ami azt jelentette, hogy ha akartam, láttam, ha nem akartam, akkor nem. De én sokszor akartam - így hamar össze is jöttünk. Az elején – ahogy lenni szokott – minden szép volt, csak rá gondoltam, szerelmes sms-ek, sok e-mail-ezés. Aztán fél évig jártunk, míg hozzám költözött. És itt jön a Megszokás csapdája. Itt jön elő társadból a valódi énje, amit már nem tud tovább takargatni előled. Egyszer azt mondja nekem (hirtelen és minden felvezető nélkül): „nem érzem, hogy nagyon szeretnél”. Most erre mit felelsz? 1. „rosszul érzed, szívem” (nem jó) 2. „jól érzed (pláne nem jó)” 3. Nem kicsit, hanem nagyon szeretlek (hát ez meg izzadságszagú) - erre próbáltam kibújni a cseles hurokból és azt feleltem: „Annyira szeretlek, amennyire te engem”. És erre nem lépett semmit, csak mosolygott. Aztán később meg azzal jött, hogy nem érti, miért nem használom a kocsim, ami ott áll a szüleim garázsában? Mondom: jelenleg nem állunk jól anyagilag, miből tartsam fenn, tankolni egy vagyon, nem beszélve a többi költségről, ami jelenleg komoly teher lenne nekünk. Ja, és szinte minden papírja le van járva, a beüzemelése már induláskor elvinné a rúzsravalódat… Miből hajtsam a kocsit, a minimálbértől csak hajszálnyival nagyobb fizetésemből?” Az egyszerű lány egyszerű válasza erre: „- Akkor miért nem keresel egy jobb állást?” Jaaa, hogy ez nekem nem jutott eszembe! tényleg! Csak győzzek válogatni a rengeteg zsíros állásajánlat közül! Mindjárt kimegyek a kertbe és szedek a Jó-állás fáról! Hamar belátta, hogy hülyeséget beszélt és ez a dolog ennyiben is maradt. Ezért később bocsánatot is kért. És a megfigyelésem: a szerelem tényleg elhülyít (engem). Most is együtt vagyunk, de a szerelem az… van, de nem olyan, mint az elején. A helyét a szeretet vette át, mert mindezek ellenére meg van köztünk az összetartozás tudata/érzése. Csak azért, mert elmondta a véleményét... nem veszekedek vele. Nem csalt meg, nem sumákolt, nem titkolózott… Valahol azt olvastam, hogyha egy nő le akar koptatni egy pasit, akkor úgy alázza meg, hogy mindenkinek kibeszéli őt. Ha nem akarja elkergetni, sőt, ragaszkodik hozzá, akkor a pasi azt csinál vele, amit akar, mindent le fog nyelni, őrzi a titkát, soha nem adja ki őt. A kérdést, hogy mi a szerelem és mikor érdemes annak lenni, másra hagyom. Azt a kérdést is nyitva hagyom, hogy tényleg csak biológia-e? De egy vita nem válóok - A veszekedést, ha nem követi feloldás, csak hallgatás, na akkor van vége… mert abból lefojtás lesz, az a bomba egyszer fel fog robbanni. A kapcsolatok első szakasza, (ha a felek szimpatikusak egymásnak) mindig azonos, és mindig szép az indulás. A második szakasz a belső értékek, tulajdonságok megismerése, és végül az együttélés. Ha mind a három pipát kap, akkor … nos, akkor kezdhetünk lelkünk másik felének a megtalálásáról beszélni. Jelen kapcsolatomat úgy summáznám, hogy ebből még bármi lehet, mert viszonylag az elején vagyunk – de ha a rossz érzések fognak dominálni, akkor abba fogjuk hagyni.

 
Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://csajokespasik.blog.hu/api/trackback/id/tr154382324

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása