Szia Panni! Csatoltam 3 sztorit nektek, úgy osztjátok el, ahogy szeretnétek, de ha megoldható, örülnék, ha egymás után jelennének meg, persze, ha nektek is oké így. Ákos vagyok, ebből következik, hogy pasi. Első történetünk egy érdekes fiatalemberről fog szólni, akit nem rég még távoli ismerősömnek mertem nevezni, ma már annak se. Egyszerűen kínos volt már vele mutatkozni. Mindjárt megértitek, miért. De előtte körkérdés: vajon miért van az, hogy annyira népszerűek az Amerikai pite és a hozzá hasonló filmek, amikor viszonylag egyszerű, erőltetett humorú ócskaságok? Talán azért, mert a szexuális bénázással nagyon sokan tudnak azonosulni?

Aki közelről lát ilyen bénázást, nem találja viccesnek… Legyen a srác neve Iván. Azért jutott eszembe Iván, mert pár napja láttam a metrón a srácot. Ő egy military mániás, állandóan terepszínű cuccokban és igénytelen katonazsákkal járó fiatalember, aki, mióta ismerem, így mászkál. Mesélték, hogy anno, amikor még volt kötelező sorkatonai szolgálat (amit mindenki kerülni igyekezett) ő szinte fejest ugrott bele és alig akart utána kijönni onnan. Jól érezte magát. Iván amolyan bajkereső figura, ismeritek az ilyet: aki minden mondatával szúrni próbál és a legártatlanabb párbeszédeket is abba az irányba tekeri, ahol már vitát tud indukálni, hogy ezeket az apró, nevetséges verbális mikroháborúkat meg tudja nyerni, mert ez élteti őt. És ha nem azt a politikai hozzáállást hallja vissza, aminek ő nagy híve, akkor van világvége. És most Iván és a nők. Eddig négy nőjéről tudok, de csupán hetekben számolható az az idő, ameddig együtt volt egyikkel-másikkal. Azt mesélték mások, hogy a lányok elég gyorsan elhúznak mellőle, miután jobban megismerik őt. Aztán amikor Ivánnak nem tetszik a hölgy távozása, kicsit megrángatja őket, vagy az utcán lökdösi a lányt, mint valami ócska gengszter. Az egyik randira beöltözött félkatonai szervezetnek, (bakancs és terepszínű izompóló) de inkább egy túrázóra emlékeztetett, aki a hegyekbe készül, és nagyon komolyan gondolja, nem pedig egy belvárosi randira. Nem marcona honvédnek tűnt, inkább látens melegnek, ugyanis alkatilag sem robosztus, elég vékony. Hozzá szálfaegyenes tartás és szigorú arc. Aki ennyire kihangsúlyozottan férfinak akar látszani, az egész egyszerűen nem érzi magát annak, sántít nála valami, kiegészítő kell neki. Szerintem. Az egyik elmenekült lánnyal sikerült beszélnem - azt mondta, nem lehet Ivánnal sehogy se kijönni, mert „fenyegető a jelenléte is” + állandóan kérdezgette (vallatás?) és játékból többször erősen megszorította a karját. Iván nagyon maga alatt volt. Megsajnáltam és leültem vele beszélni. Elmondtam neki, hogy ugye tudja, hogy a lányok általában gondoskodást, törődést, odafigyelést és bókokat igényelnek, pláne egy kapcsolat elején. Azt mondja, szerinte ez mind hülyeség, a nőnek csak a határozott férfi kell. Oké… Azért megígértettem vele, hogy próbálja meg, csak egyszer, nem előhozni neki a bájos személyiségét, ja, és öltözzön fel normálisan. Mivel a társaságban volt egy új lány, akinek tetszett Iván, gondoltam, még egy próbát megér. Összehoztam őket. Na, kerítettem neki egy nőt. Várok, mi lesz. A csaj egyszer találkozott csak vele. Kértem, hogy meséljen egy kicsit, mi volt. Elmesélte, hogy az első randi egy budapesti plázában zajlott, szóval elég sokan látták, ahogy Iván szálfaegyenesen, bakancsban sétál (sokkal inkább menetelt) mellette és már alig várta, hogy vége legyen. A randi végén Iván előhúzott a tarisznyájából egy zacskó pattogatott kukoricát… éééés neki ajándékozta. Sajnos ezen így sírásig nevettünk. Ezután minden kétely elmúlt bennem, miszerint kizárt, hogy a legtöbb vígjátékba valós történéseket építenek bele … Újabb beszélgetés Ivánnal. Elmondtam neki, hogy mi a baj vele. Erre felkapta a vizet, hogy nehogy már annyira gyíknak nézzem, hogy tanítani kell neki a csajozást… nem vele van a baj… És különben is, miért neki kell alkalmazkodnia egy csajhoz? Na, elég, mondtam. Van, akin egyszerűen nem lehet segíteni