„Az eltelt négy-öt hónap alatt alig láttam… Pedig ez nem távkapcsolatnak indult” – egy fura viszonnyal nyitjuk a hetet. A pasi lemegy vidékre dolgozni, és innentől lassul vele minden kommunikáció. Ez alatt az idő alatt összesen háromszor jön fel Pestre, és 24 órát sem marad. Levélírónk ezekben a hetekben nem csak a kánikulától izzadt le.
Jó reggelt! A kapcsolatom elég különös fordulatot vett egy ideje és hiába várom a változást, egyelőre nem látszik semmi. Nő vagyok, 27 (leszek a héten) a párom 34 éves. 2010 elején ismertem meg egy barátnőm révén. Eleinte lassan indult a kapcsolat, nem sok reménnyel, részben miattam, mert nagyon sok elfoglaltságom volt abban az időben, ez ma már nincs így. Ritkán tudtunk találkozni, ha meg nekem volt jó, akkor neki nem. De amikor találkoztunk, akkor nagyon kedves volt és azzal viccelt, hogy hosszú távú kapcsolat lesz ez, ha csak ritkán ütközünk, hiszen nem lesz alkalmunk megunni egymást.
Idén éppen azt terveztük, hogy összeköltözünk végre, minden megvolt: lakás, berendezés, még egy autót is sikerült szereznie. Aztán az történt, hogy tavasszal közölte, hamarosan egy vidéki városba kell mennie, mert ott kapott most egy megbízást. Ez nekem már itt gyanús volt, ugyanis a párom nem olyan cégnél van, aminek oka lenne ide-oda helyezgetni az alkalmazottait. Mindegy, ez homály, de nem rám tartozik. Ő vállalkozóként faipari munkákat vállal és néha leszerződik cégekkel. Lehet, harangtornyot ácsol, nem tudom : ) Végül elment. Azóta rövid, rohanós beszélgetésekben merül ki a kommunikáció, (ami nem napi, örülök, ha heti). Nem mond semmit - kérdem, mi újság? Azt mondja, semmi. Mit szoktál enni? Ki főz rád? - „Senki, veszek egy pizzát…” Azt sem tudom, mit csinál. Mesélhetne róla. Vagy azt gondolja, csak untatna vele.
Az eltelt négy-öt hónap alatt alig láttam… Pedig ez nem távkapcsolatnak indult.
Összesen háromszor jött fel Pestre, és látogatott meg. 24 órát sem maradhatott, ment vissza. Nem tudom, mert ha vége van, akkor tudjam meg - mert ez nagyon nem jó így. Mondtam neki, hogy ez így nekem nem jó… Azt mondta, türelem, lesz majd változás. Jah, ettől félek én is. Én már most sem tudom, hogy együtt vagyunk-e még egyáltalán. Most belegondolva, ha valami történik vele, baleset, ne adj Isten: azt sem fogom tudni, hetekkel később értesítene az anyja, ha. Aztán történt még egy érdekes dolog: múlt hónapban felajánlottam neki, hogy lemegyek hozzá. Mivel a címét nem tudtam (nem mondta, hiába kértem 1x) beállítani hozzá, meglepni őt sem tudtam. Hát, amikor elmondtam ezt neki, hogy mennék, nagyon hevesen tiltakozott. Habogott, hogy nincs ágy, meg mit tudom én, mi nincsen még. Kifogások. Nem tudom, hogyan néz ki az életben az, ha valaki kettős életet él, de már nem tudok, mire gondolni. Köszönöm, hogy elolvastátok, szép napot mindenkinek!