„Az ugyan tetszett nekik, hogy rángathattak, de a többi nem. Ha egy nő azt látja, hogy egy pasin lehet taposni, akkor fog is” – Posztolónk megvilágosodott, és most meg is osztja velünk értékes tapasztalatait. Korábban odafigyelő és gondoskodó volt a nőkkel, nem sejtve, hogy pont ezek a tulajdonságok a buktatók. Rájött, hogy a túlzott kedvességével riasztotta el a nőket.
Sziasztok! Nem igazán történet lesz, inkább csak a nem régiben történt megvilágosodásomat írnám le. Ezért egy coach sokat legombolt volna rólam, de szerencsére magamtól rájöttem. Szóval: 24 éves vagyok és az eddigi kapcsolataim nem voltak túl jók, most már azt is kimondom, hogy nagy részükbe kár is volt belemennem. De hülye voltam. Olyanokat vállaltam be olyan nőkért, akik igazából lenéztek, amiért más kiröhögne. Azt hittem, a nőket tisztelni és kiszolgálni kell, kedvesnek és alázatosnak lenni velük - és én mindent meg is tettem: apró ajándékok, önfeláldozás, önzetlenség.
És valójában pont ezek voltak az akadályok. Mert a nőnek nem ez kell, ettől menekül. Egy határozott, rideg rossz fiú kell neki, akiért teperhet, ő akar teperni és nekem hagyni kell. Hogy azelőtt miket csináltam? Gyakran csak amiatt maradtam hajnali háromig egy unalmas társaságban, mert volt ott egy lány, aki tetszett, és aki addig maradt, és én abban reménykedtem, majd kettesben mehetek haza vele. Aztán befutott a pasija. Egy csajjal azért mentem el túrázni, mert hívott, pedig nem vagyok nagy túrázós, de emiatt a hülyeség miatt fontosabb dolgokat mondtam le. Egy másiknak tortát vettem és meglepetés bulit tartottam, nem értékelte. Egy megint másik beköltözött hozzám, mert pénzt, kaját, fölös taxicsekket és mindent megadtam neki, és ez nagyon tetszett neki… Két hét múlva hűvös lett velem és az orrom előtt kezdett el ismerkedni. Gondolkodtam. Beszélgettem másokkal is. A barátaimat nem kérdezhettem, hiszen ők nem fogják megmondani az igazságot. Hát elővettem az exeket. Írtam pár e-mailt. A reprezentatív felmérés eredménye (aki válaszolt): egyöntetűen a szolgalelkűségemet kifogásolták… Hogy olyan túl kedves és odafigyelő és gondoskodó vagyok. Hogy ezzel az agyukra mentem. És a határozatlanságom meg a túlzott kedvesség, a bólogatások, és a megalkuvó hajlamaim is taszították őket, és az, hogy mindenre igent mondtam. Ezt magamban úgy kódoltam át, hogy az ugyan tetszett nekik, hogy kedvükre rángathattak, de a többi nem. Ha egy nő azt látja, hogy egy pasin lehet taposni, akkor fog is. Legalább az esetek többségében én szakítottam velük – mert nekik ez így jó lett volna, akár hosszútávon is, de nekem hamar feltűnt, hogy itt semmi sincs egyensúlyban. Annyira papucs azért sosem voltam. Megvilágosodtam: a sikerért a korábbi önmagam ellentétének kell lennem. Nem kedves, nem együtt érző, nem figyelmes. És működik. Miért vagyok alapvetően alázatos? Mert egészséges és normál gyerekkorom volt, megvolt mindenem, kissé talán el is kényeztettek, a lényeg, hogy ott nem volt semmi törés. A suliban nehezen tudtam kiharcolni a helyemet, gyakran maradtam alul nézeteltérésekben, sosem tudtam magam megvédeni, kiállni magamért – ez nagyjából ma is így van. Pedig ebben a világban csak a bunkók és a törtetők tudnak érvényesülni. Azt tanultam otthon, hogy a béke és szeretet mindent megold – de a világban ez nincs így. Jézus azt mondta, „dobd vissza kenyérrel”, de azt nem mondta, hogy ettől a konfliktus majd meg fog oldódni… : ). Én nagyon sok kenyeret eldobtam már, de soha nem oldódott meg tőle semmi, én voltam a lúzer srác, aki minden pofont és beszólást lenyel. Tehát, a szeretet, logika, megbeszélés és megértés, meg a másik arc odafordítása...a világban nem működik, tanúsítom. Sajnos tényleg be kell keményíteni, identitást és stílust váltani, és akkor elégedettek lesznek a nők is. Azok a korábbi csajok, akikről szó volt, állítólag szerettek. Persze. Könnyű azt szeretni, aki alázatos, hiszen ő nem árthat, nem veri el őt, se a gyerekét, ha lesz. Sőt, ma inkább olyan társat választunk, akit kicsit le tudunk nézni, és fölé kerülhetünk, uralkodhatunk rajta. Ez nem a mi hibánk, ilyen a világ. Ilyen lett. Félünk. Félünk egymástól, hát harcolunk egymással.
Szerettem a legutóbbi barátnőmet, de ő már nem szeretett engem. Láttam, hogy húzza a száját. Ha valamit szervezett, de én akkor pont nem értem rá, hát zavartalanul beújított más partnert. Nem érdekelte, mit szólok hozzá. Nem is szóltam semmit. Ühüm. Amióta felvérteztem magam ezzel az új életvezetési filozófiával, hogy ridegnek és megközelíthetetlennek kell lennem a nőknek, egész más frekvencián rezgek. Új szerkezetű nők jönnek és van egy komolyabbnak tűnő hölgy is, aki még nem produkálta a korábban felvázolt jeleket. Tehát az elv beválni látszik. Szóval, azt tudom mondani, hogy ha sikerül felülírni a rossz beidegződéseket, akkor a siker nem marad el… És ha az élet azt követeli, hogy az alaptermészeteddel szállj szembe, akkor szembe kell szállni.
Üdv: Kolos.
---
Ha tetszett a poszt, kommentelj, ha viszont inkább saját élményekre vágysz, gyere a Csajok és Pasik társkereső oldalára. A több százezer ismerkedni vágyó közül sokan szívesen megismerkednének Veled. Nézegess fotókat, levelezz, böngéssz, flörtölj!
