„Tudom, hogy kötődik hozzám, tudom, hogy hiányzom neki, ha nem lát. Nem az érzelmek kifejezésének embere sajnos” – a srác rendkívül lovagias, sajnos nem csak Levélírónkkal, de mindenki mással is. A szerelem nem teljesedhet csak úgy be, menekülni se lehet, mert ebből a környezetből nem tud csakúgy kiszakadni.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik (CsP) egy igen népszerű társkereső oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk a www.csajokespasik.hu oldalon! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Kedves Olvasók! Előre szólók, hogy tényleg fiatal vagyok, és az írás elég hosszú lett, de aki szeretné, elolvashatja egy 18 éves lány vívódását. Középiskolában ismertem meg az érintett fiút. Nevezzük X-nek. Első naptól fogva tetszett, és úgy éreztem, én is neki. Aztán kiderült, hogy van barátnője. Majd hamar szakítottak, de mi addigra barátok lettünk. Egyre jobb barátok. De részemről ez sosem volt igazán őszinte barátság. Én többet szerettem volna, de ezt sosem mutattam ki. Bár szerintem ezt így is tudja. Úgy érzem, mintha elég lenne rám nézni, és látná.
Azonban sosem történt közöttünk semmi. Elmondta nekem a szerelmi ügyeit, és én is az enyémeket, amiknek valahogy sosem lett jó vége. Egyébként X nem az a kifejezetten helyes fiú, de ha beszél, ha mosolyog rám, akkor ez nem számít. És nagyon okos, vicces. Tényleg a belsője fogott meg, de nekem így is jól néz ki, mondjanak mások, amit akarnak. De, ami a legjobb, hogy udvarias. Az anyukája nagyon lovagiassá nevelte. Sosem bántana meg senkit, mindig segít, ha tud, és annyira figyel mindenre, hogy sosem rontja el a kedvességet. Volt, hogy a leglehetetlenebb időpontban jött át, mert kétségbeestem, volt, hogy fél napot gyalogolt velem, és a kutyámmal, mert nem volt bérletem, de oltásra kellett vinni, de, bármilyen kis gesztus nekem nagyon jól esik tőle. És mindig magától felajánlja. De ez azért nem jelent semmit, mert olyan, mintha bárkivel megtenné, hiszen őt így nevelték. Minden nőnek segít. Ha egyszer lesz, akkor én is így akarom majd nevelni a fiamat.
Továbbá, nekem van egy fiú, aki nagyon szerelmes belém, neki is egy ilyen lány, de ő sem akar vele semmit, és én sem azzal a fiúval. De én nem szeretem, ha rajta lóg a csaj, aki amúgy engem nagyon utál. X pedig nem bírja az említett srácot. És én már elég sok srácot nem tudtam értékelni miatta, mert észre se vettem senkit, akinek tetszettem. Viszont mi nem lépünk egyről a kettőre, én úgy érzem, nem tehetek semmit, a visszautasítás nagyon fájna, és kellemetlen is lenne, mert közös a baráti társaságunk, egyetemre is ugyanoda szeretnénk menni, és amúgy is pár percre lakunk egymástól, mindennap látjuk a másikat. És ez az utolsó évünk gimiben.
Én nyáron úgy éreztem, hogy ő az, aki a család után a legközelebb áll hozzám. Még egy közös nyaralásunk is volt, amit közösen nyertünk, és amit nagyon élveztem, és tudom, hogy ő is, mert mindig mondja. De nem feltétlenül ketten mentünk, de egymásnak voltunk ott. És végre éreztem az "én" helyett a "mi"-t. Egy csodálatos helyen, ahová kevés embernek van szerencséje eljutni, pedig egy felejthetetlen élmény, és bármikor visszamennék, ha tehetném. Ekkor sem történt köztünk semmi. Sőt, egy helyi nagyon nyomult rám, feltűnően és nagyon kitartóan flörtölt velem, és X-et nem zavarta, hanem nagy haverok lettek a sráccal. Pedig én elég furán éreztem magam a helyzetben.
Viszont egy icipicit távolságtartóbb lett, mióta vége lett a nyárnak. És nem értem, miért. Egy okot tudok találni, ha sokat gondolkodok ezen. Azt, hogy rájött, hogy én hogy viszonyulok hozzá, és nem kér belőlem. Sőt, egyszer volt két ingyen jegyem egy premierre, és elhívtam magammal, és nemet mondott. Pedig addig rendszeresen voltak programjaink, ez sem lett volna más… De nekem rosszul esett. Viszont máskor sosem bántott meg. Ezért is százszor elnézést kért, de arra hivatkozott, hogy tanulnia kell.
X-szel a véleményünk is mindig egyezik, számíthatunk a másikra, még a családja is szeret… És tudom, hogy kötődik hozzám, tudom, hogy hiányzom neki, ha nem lát. Nem az érzelmek kifejezésének embere sajnos, de nemrég elutaztam két hétre, és mikor találkoztunk akkor nyilvánvaló volt, hogy hiányoztam, annyira megölelt, holott, ő senkit nem szokott ölelgetni sem. Bénának tűnhet, hogy mások aktív szexuális életükről írnak, én meg egy ölelésnek ennyire örültem, de van ilyen…
De úgy érzem, neki így megfelel a dolog, ahogy van. Nekem nem. De nem tudok kiszakadni ebből a környezetből, változtatni sem tudok. Mit kéne csinálnom? Én nem szeretnék olyan lenni, mint az a lány, aki üldözi. Aki egyébként nekem vallotta be részegen, hogy szerelmes X-be. És én pedig rávezettem X-et erre a tényre, majd meghallgattam, ahogy igyekszik leépíteni, de ez mai napig nem sikerült, mert X túl kedves.
És én pedig nagyon nem vagyok büszke erre a tettemre, hiszen nem volt őszinte cselekedet, és hátba támadtam valakit, aki egy gyenge pillanatában elmondott nekem valamit. Persze ő is megtette volna, hamarabb is, mint én tettem, de én ettől nem érzem jobban magam.
