Sms-undorban szenved a tétovázó lány

2013. december 04. 07:24 - csajokespasik

A csaj ritkán jelentkezik magától, de ha hosszabb távra is eltűnik, nem érdemes SMS-ekkel bombázni. Nem tudni, kit keres, ez a tétovázás pedig nagyon bosszantja Levélírónkat, aki csak egy olyan valakit szeretne, akit végre megbecsülhet. Tényleg a nők a legnagyobb SMS-bajnokok?

 

Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik (CsP) egy igen népszerű társkereső oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk a www.csajokespasik.hu oldalon! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.

 

Négy hónapja ismerek egy lányt. 23 éves, én 29. Nekem sokáig nem volt barátnőm, és nem is kerestem, ezúttal is úgy esett, hogy a dolog magától alakult. Egy barátnőjén keresztül ismertem meg, akivel már régóta jóban voltunk, egyszer majdnem jártunk is, végül ez nem valósult meg. A szóban forgó lány már az elejétől szimpatikus volt, semmi megjátszás, vagy nőcis nyafogás, visszafogott, egyszerű, tehát normális, stb. stb. Ha nőre lehet ilyet mondani, azt is mondanám, hogy talpraesettnek és határozottnak – tűnt. És sajnos ezen van a hangsúly.

Mert akkor még nem tudtam, hogy valójában az ellenkezője lesz rá igaz. A bemutatkozásunk után 1 hétig vártam, majd én léptem és elhívtam egy helyre. Szerintem jól sikerült a találkozó, sokat beszélgettünk és sok mindent megtudtam róla. Aztán megint vártam. Vártam. Ha nem keresem, abból leginkább arra fog következtetni, hogy már nem érdekel, semmint arra, hogy várom, ő lépjen, mert az is üzenet nekem. Viszont ha elkezdek neki írogatni, az úgy tűnhet, hogy „na, nem tud meglenni nélkülem, milyen borzasztó lehet vele egy kapcsolatban, mert ez később csak súlyosabb lesz”

Ja, plusz azt mondta, amikor személyesen találkoztunk, hogy utál sms-ezni és ritkán válaszol rájuk. Kényszernek érzi válaszolni rájuk. Az sms-undor nőknél azért ritka. Nagy sms-bajnokok szoktak lenni. Amúgy én sem szeretem a műfajt, de néha elég.

Az az érzésem, hogy nem igényli a figyelmességet a lány. Viszont nem tudom, akkor hogyan közeledjek felé? És miért ilyen passzív, amikor élőben éreztem, hogy közös a szimpátia. Ha abbahagyom a nyomulást (már ha ez a ritka keresés annak nevezhető), akkor tudomásul veszi, hogy ennyi volt, vége, és megy tovább az élet - külön. Ha meg nyomulok, akkor sem fog változni semmi, legfeljebb rossz irányba. Az az érzésem, hogy keres valakit, talán bennem, de nem tudom, kit keres, a tétovázás pedig neki természetes ezek szerint, de ha eldöntötte, és nem akar változtatni, nem lesz semmi. Én beszélem be magamnak, vagy tényleg jól látom? Szeretnék valakit, akit végre megbecsülhetek és az sem baj, ha cserébe ő is megbecsül engem. Zoli

 
Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://csajokespasik.blog.hu/api/trackback/id/tr1005674927

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása