A lány majdnem hibátlan és Posztolónk is úgy érzi, hogy szerencsésen járt. Bár néha ok nélkül féltékennyé akarja tenni őt, mintha tesztelgetné, és beszámol arról is, ha rajongó hapsik rajzanak körülötte. Ettől eltekintve tökéletes: semmit nem fogad el, és a számlát is felesben rendezi.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik (CsP) egy igen népszerű társkereső oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk a www.csajokespasik.hu oldalon! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Sziasztok! Egy olyan lánnyal járok, aki korábban már elutasított egyszer, de októberben összejöttünk. Bár megdolgoztam érte, de talán a szerencse is közrejátszott, mert első alkalommal egy olyan helyre vittem, ahova már rég vágyott és nekem nem került semmibe. Szóval összejöttünk és együtt vagyunk. Én albérletben lakom, ő a szüleivel, így többnyire nálam vagyunk. Ő 19 éves, én 24. Az eddigi kapcsolataimnál sosem gondolkodtam azon, ki szereti a másikat jobban. Mert mi alapján? Mi a mérce?
Vagy van érzelem, vagy nincs, ha nincs, az nagyon hamar kiderül. Nála viszont az van, hogy azt mondja, ő jobban szeret engem, mint én őt. Nem tudom, miből érzi, nem tudok rájönni erre. Én nagyon szeretem őt, szinte rajongok érte, ezt meg is mondom neki (mert kikényszeríti, de az igazat mondom akkor is). Semmit nem fogad el, ajándékot is ritkán, ha valahova beülünk, a számlát felesbe fizetjük (így akarja), ilyen lánnyal még nem találkoztam. Elmondta, hogy fontos vagyok neki, bár tudomása van róla, hogy sok férfi pályázik rá még most is. Csak ezt minek mondta el nekem? Néha elmondja azt is, hogy a neten udvarol neki valaki. Meg egy régi barátja is felhívta. Jó, és akkor? Persze, hogy figyelnek rá a férfiak, mert jó nő. Furcsállom ezeket a dolgait. Végül ráerősít, aztán megpróbál olyanokról beszámolni, amikre én esetleg féltékenyen reagálok majd. Egyikre úgy reagáltam, mintha nem érdekelt volna. Azt hittem, bosszantani akar.
Munka után rohanok hozzá, találkozunk. Nem tudom ennél jobban odatenni magam. Még valami: mondtam, hogy költözzön hozzám, lenne hely, kényelmesen elférnénk, de nagyon udvariasan lemondta, 9-10 óránál többet még nem volt nálam egyhuzamban, napszaktól függetlenül. Mondjuk, tőlem könnyen haza is tudna sétálni, ha nincs fagy. Ennél jobban nem tudom kimutatni az érzelmeimet. A kérdés: ezt az érzelmi játékot csak én tapasztaltam nőnél?
