„Még ha van is egy jó állásod, de megszűnik, és utána már csak takarítani mehetsz, mert elmúltál 40, és amihez addig értettél, már elavult” – kitartóan társat kereső posztolónk nem a családozás híve és biztos hibának véli, ha valaki úgy alapít családot, hogy nincs pár milliója a bankban, vész esetére. Szülni könnyű, rendesen gyereket nevelni nehéz.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik (CsP) egy igen népszerű társkereső oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk a www.csajokespasik.hu oldalon! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Igazából nem is tanácsot szeretnék, csak pár megállapítást tennék közzé. Vannak realitások, valóságok, amiket ha az ember nem vesz egy idő után tudomásul, azt mondják rá, hogy infantilis és éretlen. Ezeket én korán felfogtam és megértettem, nem is éltem fénykoromban sem illúzióban, nem hittem, hogy körülöttem forog a világ és mindenki azért létezik csak, hogy vágyaimat kiszolgálja. Ennek megfelelően szert tettem az események bizonyos fokú irányítására.
Sok minden magától igazodott hozzám, mert hamar felismertem helyzeteket. És ennek megfelelően alakult is az életem, mondjuk azt, hogy sok olyan rossz nem történt meg velem, aminek meg kellett volna, ezt köszönhetem előrelátásomnak. Nagyon sokáig nem hittem a kapcsolatokban, hogy azok csak biológiai szükségletek, neurózis, pótcselekvés, egymásra szorultság. Régen nem tartottam többre, mint hagyományos modellt, folyton változó, ingatag valamit, ami attól, hogy van, és megszoktuk, még nem biztos, hogy fenntartható.
Mennyire abszurd helyzet, hogy a férfi, ez a kemény harcos, egész életében fut egy olyan dolog után, ami teljesen az ellentéte és nőnek hívjuk. Nem vagyunk meg nők nélkül, de velük se. Vagy ha igen, csak szerencsés esetben, illetve, ha valami összeköt minket a kémián túl is. Akkor csak 30-on felül ismerkedtem kizárólag, mert tapasztalataim ezt mutatták. Most 37 vagyok, tartós kapcsolatban, ami a páromat és engem illet, nagy problémáink nincsenek, egyetlen apróság van, amit kérdés formájában tennék fel: mennyire természetes az, hogy 5 év után nem igényli annyira a szexet, csak ha kérem?
Családozni nem készül, ezt tudom, elhagyni se. Igyekszünk praktikusan leegyszerűsíteni az életünket amennyire lehet, mert a világ ezt követeli. Család? Nem gondolkodunk ebben. Ez van. Ő is okos. Egyikünk sem dúskál anyagi javakban, és ő is úgy érzi, hogy a család az a mai világban a milliomosok műfaja: már ha a gyereket az anyja nem csak megszülni, de fel is szeretné nevelni. Mert szülni könnyű, de elkísérni valakit az egyetemig, meg segíteni végig, az nem. Még ha van is egy jó állásod, de megszűnik, és utána már csak takarítani mehetsz, mert elmúltál 40, és amihez addig értettél, már elavult… de a számlákat fizetni kell és van ott még pár gyerek meg egy feleség is. Ha nincs a bankban valami, amire támaszkodni tudsz… Ha félretenni se tudtál.
És még annyi mindenről mesélhetnék, hogy miért nem családozom: ismerek olyan nőt, aki a szülés utáni depresszióból nem jött ki sokáig, a pasija meg ezért ment félre.
Volt egy kellemetlen élményem nem rég: összefutottam a közértben egy régi osztálytársammal, akiről tudtam, hogy évekkel ezelőtt megnősült. Én meg viccesen megkérdeztem, hogy: „na, elváltatok már?” És nem beletrafáltam? Elváltak. Azt hiszem, nekikezdek lottózni. Elnézést, ha hosszú volt, ez most csak kiszakadt belőlem.
Végezetül: a válás oka: a házasság. Szép napot: Zoli
