„Az első találkozón elmondtam, hogy vidéki srác vagyok, a következő találkozó már nem valósult meg” – posztolónknak nem sok szerencséje volt a nőkkel, a jelöltek hol azt nézték, mennyire vastag, hol az autóját firtatták, egyik-másik családi házról álmodozott és szilárd egzisztenciát követelt. Nincs annál kiábrándítóbb, amikor a levelezés a képküldésnél szakad meg.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Sziasztok! Először is, nálam nagy szó, ha az adott lánnyal hosszabb ideje együtt vagyok, de lassan érlelődik bennem a kérdés, hogy Őt veszítsem el, vagy az állásomat, mert manapság munkához jutni is nagyon nagy szerencse kell, mint legalább ahhoz, hogy az ember "megfelelő" barátnőre leljen. A megfelelőt azért tettem idézőjelek közzé, mivel ez a kifejezés eléggé relatív dologgá nőtte ki magát az elmúlt évek alatt. Mivel én a megfelelő szó alatt azt értem, hogy mindenben elfogadjuk egymást olyannak amilyen, legyen szó külső, belső tulajdonságokról, és anyagi, erkölcsi dolgokról egyaránt. Bár itt a hangsúly az elfogadáson van.
Nos, nekem úgy hozta a sors, hogy olyan volt a munkám, hogy elég összevissza jellegű időbeosztást hozott számomra, és amint ez az adott lány számára körvonalazódott, hogy Mi igencsak keveset tudtunk volna együtt lenni, akkor szinte azonnal faképnél hagytak, és igyekeztek minél előbb elfelejteni. A másik oldala a dolgoknak, hogy akkor is idő előtti szakításra került a sor, amikor kiderült az adott lány eléggé anyagias természetű, tehát azt nézte, hogy mennyire vagyok "vastag" avagy van-e autó, lakás, miegymás, és ezen javakkal nemigen rendelkezek (itt jegyezném meg, hogy albérletben lakok, céges autóval járok) mindezek ismeretében, szintén a mihamarabbi elfelejtés került előtérbe. Avagy pont akkor foszlott szerte az egész, mielőtt tényleg komollyá vált volna. De amúgy azon igyekszem, hogy minél előbb összejöjjön a saját, a zárójelben feltüntetett javak mindegyike.
Próbálkoztam annak idején az internetes társkereséssel, de amint arra került a sor, hogy képet küldjünk egymásnak, akkor azonnal megszakadt, az éppen kialakuló kapcsolat. Illetve mondvacsinált okokra hiúsult meg a további levelezés, és az esetleges találkozó, vagy ha a levelezés közben előkerült az a kérdés, hogy mit szeretnék én elérni hosszú távon, és a család, ház ilyesmi szavak olvasatán szintén megszakadt a levelezési folyamat. Vagy amint megírtam nekik, hogy olyan vagyok, aki vidékről a fővárosba került, szintén bukta volt a kapcsolat további kibontakozása. Valamint az első találkozón elmondtam, hogy vidéki srác vagyok, a következő találkozó már nem valósult meg.
Meg kell mondjam, nem vagyok egy Adonisz alkat, és annak ellenére hogy sokan helyesnek tartanak, nem vagyok egy szépfiú, akiért sorban állnának a lányok. Az élet egyszer úgy hozta, hogy majd egy éven át munka nélkül maradtam és egy személyiség fejlesztő tréning alkalmával találkoztam azzal a lánnyal, akivel már több mint egy éve együtt vagyok, elfogad olyannak amilyennek, és én is Őt, és ez idő alatt újra sikerült munkába állni. Ám itt kezdődtek megint a gondok, hogy olyan munkát sikerült újfent kifognom, hogy alig tudunk rendesen együtt tölteni hosszabb időt, és voltak belőle kisebb vitáink, hogy nem vagyunk eleget együtt, alig van egy normális hétvégénk, stb. Persze mindig is próbáltam a kedvére/kedvükre tenni, hogy olyan munkát keresek, és anno a régebbi lányoknak is elmondtam, hogy igyekszem normális munkát találni, de ennek az volt az eredménye, hogy a leendő munkahelyen az interjú során kérdezték, hogy miért szeretnék náluk elhelyezkedni, az egyik válaszom az volt, hogy kiegyensúlyozott időbeosztást szeretnék elérni, akkor máris ferde szemmel néztek, sőt, volt olyan, hogy erre azt reagálták, hogy nem családbarát munkahely ez, és hogy mit képzelek magamról, és hasonlók, sőt olyan is volt, hogy azt mondták nekem, hogyha szebbet nem találnak akkor hívni fognak, ami egy kissé letaglózott.
Mindezek tükrében, hogyan gondolkozzak így hosszú távra? Lassan közeledek a 3. X felé, a kortársaim zömének már családja van, és látom, hogy elégedettek. Miért ne nekem sikerülne? Felteszem a kérdést; a Szerelmet veszítsem el, vagy a munkámat? Pedig akivel most együtt vagyok, nagyon szeretem, rendkívüli módon hálás vagyok Neki és szeretném mielőbb komolyabbra fordítani a dolgok menetét, ha értitek, mire gondolok. Szerintetek mit tegyek, és azt hogyan? Kérem az őszinte hozzászólásokat. Előre is köszönöm. MPet.
