Levélírónknak eddigi 28 éve alatt mindössze 3 párkapcsolata volt, de mindhárom fájdalmasan végződött, így önbizalma annyira megroppant, hogy azon töpreng, hagyja az egészet. Azért jó nőnek lenni, mert ha nem kívánod a szexet, nyugodtan azt mondhatod, hogy éppen megjött.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Hello. Egy kis segítségre lenne szükségem. 28 éves vagyok, férfi, eddig összesen három kapcsolatom volt, és valahogy mind a három fájdalmat okozott valamilyen szinten. A legutóbbit nem is veszem kapcsolatnak: megismertem egy lányt egy szórakozóhelyen, és a legfurább az volt, hogy ő jött oda hozzám, ami velem ritkán esik meg. Találkoztunk párszor, majd úgy alakult, hogy nálam aludt. Egy ágyban aludtunk, lévén nem volt más lehetőség, csak a padló nekem, de ő mondta, hogy aludjak nyugodtan vele, elférünk.
Hogy ne érezze azt, hogy csak azt akarom, nem is kezdeményeztem. Egyszer csak magától mondta, hogy nem lehet semmi, mert megjött neki. Kérdés lezárva. Mondtam neki korábban, hogy nálam fontosak a lelki dolgok, az összhang, hogy tudjak vele miről beszélgetni, ezért nem tudom, miért mondta. Utána hiába kerestem, finoman lerázott, kitaláltam programokat, amik őt is érdekelhetnék, de azt mondta, hogy sajnos nincs ideje. Nem tudom, miért, mert azt mondta, jelenleg nincs munkája. Akkor mivel lehet olyan elfoglalt? Úgy érzem, átvert. Az önbizalmam újra csorbult, és többször kerültem oda, hogy azt mondtam, inkább maradok nyugalomban és egyedül, mint felkavarva és bizonytalanságban tartva. És folyton azon törve a fejem, miért nem megy és mit rontottam el és mit kéne máshogy. Félek minden csalódástól, nehezen viselem a kudarcokat, nálam egy év kell, hogy valakin teljesen túllépjek. Velem van a baj ? Nem nézek ki túl rosszul, bár van egy kis fölösleg, de dolgozom rajta. Tudok alkalmazkodni másokhoz. Faragatlan sem vagyok. Őszintén szólva, még nem voltam szerelmes soha, nem tudtam az lenni, talán mert folyton védtem magam a csalódástól és nem nyíltam meg a következőnek. Azt meg nagyon nem akarom, hogy valaki sajnálatból legyen velem. Ilyenre lett volna lehetőség, de nem akartam. A netes ismerkedésbe pár éve egyszer már belevágtam, eredménytelenül, most újra elkezdtem, de nem érzem magamban azt az önbizalmat, ami ehhez kéne. Esélyem nincs normális kapcsolatra?
