„Megfigyeltem, hogy ha a barátai hívják, rögtön ugrik, ha nekem lenne egy kicsit szükségem rá…. Ja, az teljesíthetetlen elvárás” – bosszantó, amikor a pasi követel, számon kér, de nem tudod, mit, beosztja a szabadidődet, és úgy érzed, csak ürügyet keres, hogy lerázzon.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
A névtelenséget kihasználva és pár adatot elhallgatva, leírnék pár dolgot, kíváncsi lennék kívülállók véleményére is. Szóval, adott egy közel 1 éves kapcsolat. Nem rég csak úgy ad hoc elmesélte, hogy korábban járt egy negyvenes nővel, aki az egyik főnökének felesége volt és milyen rossz volt vele, mert tele volt nagy elvárásokkal. És még nincs pont. Folytatás: -… ahogy én is most. Két pofon, és nem tudtam, melyikre reagáljak, nekem is alig esett le.
És tovább: (a döbbenetem néma szünetében) még azt is hozzátette, hogy sokáig ezek miatt a magas elvárások miatt nem volt nekem senkim – valóban elmondtam neki, hogy sokáig egyedül voltam, de szó nem volt az én bármekkora elvárásaimról is. Ezt a bizalmas információt pofonként visszakapni a párodtól… hát nem esett jól. Azt mondja, az én igényeim csak bajosan elégíthetők ki.
- Mik? – kérdezem.
- Hát tudod, azok…
- Azok? Mondj már egyet.
– Hát tudod…
- Nem tudom. Nevezz meg egyet.
Nem tudott mondani értelmeset, csak azzal jött, hogy hozzám alkalmazkodni kell. Neki kell hozzám. Nem elfogadásról van szó, nem azt szeretném. Egy hetet lazítottam augusztus 20 és 25 között: mire ő felhozza, hogy akkor ráértem és nem csináltam vele semmit, nem találkoztunk. Miért kéne a szabadidőmben állandóan vele lenni? Hétköznap gyakran hulla fáradtan érek haza. A megismerkedésünk után megfigyeltem, hogy ha a barátai hívják, rögtön ugrik, ha nekem lenne egy kicsit szükségem rá…. Ja, az teljesíthetetlen elvárás. Ez egy időszak, ami elmúlik? Az elején hetente kettő-három éjszakát töltött nálam és nem éreztem úgy, hogy elviselhetetlen voltam, amikor alkalmanként főztem, vagy mostam rá. Idegessé tesz, hogy olyasmi ellen kell védekeznem, ami csak az ő fejében van. Mondhatok neki akármit, szótagolva, hangosan, nem hallja meg. Lehet, hogy eddig bírtuk, és azt várja, én menjek. És ahogy ezen rágódom, lassan az intim együttléteinkhez sincs kedvem. Úgy vagyok vele, hogy az első nézeteltérés után jön a többi és így fokozatosan mérgeződik a kapcsolat, illetve, ami maradt belőle.
