„Amikor azt mondtam, hogy sokat örökölt az alkoholista apukája kifinomult viselkedéséből, nagyon viharosan és nagyon mérgesen költözött el” - ha a párod életébe belép valaki, benne is megváltozik sok minden, és ennek jelei vannak. Aki nem vesz észre ezekből semmit, az nem akarja. Sose sms-ezz tök sötét fürdőszobában, mert az a leggyanúsabb.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
A csütörtöki megcsalós íráshoz szeretnék kicsit hosszabban hozzászólni. Én is voltam hasonló helyzetben, mint Te. Sok olyan jel van, amikor kérdezni sem kell. Ne legyünk azonban álszentek, tudjuk azt, hogy a megcsalás egyik varázsa, hogy tiltott és izgalmas, nem utolsó sorban: megléphető lehetőség. Csak merészség kell. És helyzet. Az ember ritkán tud ellenállni a kísértésnek (se a nő, se a férfi). Engem is megcsalt az akkori párom, utána javasolta, hogy legyen nyitott kapcsolat… és nem sokkal később ő el is hagyott. Ügyesen felépítette. Viszont, ha bizonytalan a dolog, és a jelekből sem tudsz levonni sokat, vagy mert nincs elég jel, vagy mert jól titkolja: lehet, hogy nem is csal meg, talán csak olyan probléma (lelki, munkahelyi) nyomasztja, amiről nem szívesen beszél Veled, mert még gyengének találnád érte. Ilyen is van.
Ebben az esetben viszont egy újabb probléma merül fel, az, hogy nem tud bízni benned. Ezen a ponton meg neked kéne magadba szállnod. Biztos minden döntésed helyes volt? Nem hibáztál valahol? Nem vontad felelősségre semmiségekért, vagy olyan dolgokért, amiket el sem követett? Nem nagyítottál fel a múltban valami apróságot, amivel az idegeire mentél? Ha megcsalt – azóta talán már kiderült, hogy mi van nálatok – akkor semmi egyértelműt vagy hasznosat nem lehet tanácsolni. Bocsáss meg neki újra? Lehet. De akkor ezzel azt üzened neki, hogy ezt máskor is simán megteheti, a következmények már ismertek előtte, csak minden alkalommal egy nagyobb csokor virággal / bonbonnal / ékszerrel kúszik vissza Hozzád… és te ott állsz és megint megbocsátasz, mert ilyen aranyos embernek nem lehet nemet mondani. De lehet! Megbocsátani csak olyan embernek érdemes, akinek nagyon jól ismered a jellemét és a személyiségét. És úgy látom, te eléggé ismered ahhoz, hogy ne bocsáss meg neki többször. Vagy ha igen, akkor magadra vess. Tudod már, mi fog következni. Ő is tudja.
Az un. „rendes félrelépők” a megcsalást nem sokkal később megbánják, szenvednek, őrlődnek magukban. Párod az akarata ellenére is távolságot tart, és zömében azért derül ki. És amitől féltél, amire jeleket kerestél, szépen magától beigazolódik. Ha a párod életébe belép valaki, benne is megváltozik sok minden, és ennek jelei vannak. Olyan nincs, hogy nincs. Aki nem vesz észre ezekből semmit, az nem akarja. Vagy már annyira megszokta a párját, hogy fel se tűnik neki, mert már nem úgy néz rá, nem is érdekli. Szállj magadba és keresd meg a gyanú okát. Járj nyitott szemmel. És ahogy írtad, ha megkérdezed, rutinosan ki fog térni, tehát ezt az utat nem tudod járni. Nyugtasson az a tudat, hogy a takargatnivaló mindig kiderül.
Amiket felsorolsz, még mindig nem feltétlenül azt jelenti, hogy nő van a dologban. Ami a nyomozgatást illeti, néha tényleg ez az utolsó szalmaszál, saját példámat tudnám említeni: a sok gyanús dolog után tényleg belenéztem a telefonjába, és meg is találtam, amit kellett. Ami igazolta, hogy nem vagyok egy semmiségeken gyanakvó, konfliktusvadász sárkány. Ez azután történt, amikor az éjszaka közepén rajtakaptam véletlenül, amint sms-t ír a fürdőszobában, tök sötétben... annyira meglepődött, hogy ki sem tudott találni valami hihető hazugságot. Kinek írsz? – kérdeztem. Azt habogta: senkinek.. Utána már ő is támadt, megindultunk a lejtőn, igénytelen lett a stílusa, engem meg lekövérezett (nem voltam kövér). Komolyan megalázónak éreztem hogy se emberszámba nem vett többé, pláne nem nőként, párjaként tekintett rám, hanem ellenségként bánt velem. Ez az ő szegénységi bizonyítványa. Amikor azt mondtam, hogy sokat örökölt az alkoholista apukája kifinomult viselkedéséből és észérvekkel alátámasztott konfliktusmegoldó képességéből, nagyon viharosan és nagyon mérgesen költözött el. Büszkeség az nem volt bennem. Egy ilyen harcnak nincsenek nyertesei.
