„Ő nagyon sok mindent adott nekem és ezért hálás vagyok neki. Nem szabad túl komolyan venni, ezt tudom” - barátságból lehet szerelem, de ha a pasi eddig nem lépett, annak oka van. Ha meg te vallasz szerelmet neki, onnan már nehezen megy vissza a dolog barátságba. Dilemma-péntek.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Kedves Blog! Hol is kezdjem? Van egy fiú, aki 7 évvel fiatalabb nálam. Én reménytelenül szerelmes vagyok belé egy ideje, de csak barátok vagyunk. Amikor volt barátnője, és lelkesen mesélte, nem tudtam őszintén együtt örülni vele, csak színlelés volt, bár azt sem találtam elég hihetőnek. Nem tudom, ez rá miként hatott. Most az a lényeg, hogy egyedül van. Ő nem egy egyszerű lélek. Azért gondolom, hogy jobban ismerem, mert ha a pasi szexelni akar, és megszerezni egy nőt, akkor csak csupa jó tulajdonsága van, egy isten, egy félisten, és minden szuper. Szóval, vetít.
Amikor velem van, ezt a maszkot nem hordja. Őszinte velem. Tudok a problémáiról. Sok fiatal férfi egy párkapcsolattól várja a megváltást, de ha a saját gondjait, legyen az bármilyen természetű, nem oldja meg egyedül, nem rendezi, akkor a kapcsolaton belül előjön majd, és ő maga lesz a boldogsága akadálya. Az első randin mindenki hazudik, vagy fényezi magát. Mi lenne, ha a férfi azzal indítana, hogy „azért van az asztal alatt a kezem, hogy ne látszódjon a gondosan levett jegygyűrűm helye, ja, és van egy csomó hitelem, és egyáltalán nem vagyok jó az ágyban” – nem sok esélye lenne. Tehát a cél érdekében mindenki ferdít, ha nem is ilyen mértékben.
De ami köztünk fennáll, az az őszinteség. Ő nagyon sok mindent adott nekem és ezért hálás vagyok neki. Nem szabad túl komolyan venni, ezt tudom. Azt is tudom, hogy nem kerek, de senki nem kerek! Felfogás kérdése, hogy ki kivel ismerkedik szívesebben. Egy szomorú pasi könnyű préda, viszont nem tudom, hogy a baráti kapcsolatból lehet-e több? Mert ha eddig meg kellett volna történnie, megtörtént volna, léphetett volna, nem félénk típus.
A kérdésem: érdemes lépnem, és őszintén elmondanom neki, mit érzek iránta, vagy inkább hagyjam így, ahogy van? És ha mégis vallok neki, lehet-e onnan visszaút a barátságba?
