„Nem az én hibám, ha nem ért magyarul, az viszont az ő hibája, ha olyan autó után szalad, ami nem veszi fel” – az őszinteség a legtisztább és egy normális férfi értékelni is tudja, az viszont növeli az esélyeid, ha nem vagy erőszakos, és nem vörösek a szemeid a piától. Van élet a „Maradjunk barátok” és a „Bocs, de foglalt vagyok” - paneleken túl. Ma a korrekt elutasításokat keressük.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Sziasztok! Sokat olvastam arról, hogy amikor egy nő visszautasít egy férfit, az milyen elfogadhatatlan dolog, és páran milyen igazságtalannak élik meg. Tehát az a jó nő, aki rögtön elsőre pattan és válogatás nélkül elmegy bárkivel, akár a legkövérebb, legizzadósabb, legmogorvább kannal is? Ha nektek nem jön be egy csaj, ezért vagy azért, passzolhatjátok bárhogy, de fordítva nem létezhet. Mit kéne tennie egy nőnek azontúl, hogy udvariasan közli, nem akarja a viszonyt? Még barátságnak sem. Mi a működő és bevett módja az elutasításnak, amit elfogad egy férfi? Ami a legkevésbé bántó.
Ez alkatfüggő, van, aki könnyen veszi, hamar túllép rajta. De úgy lenne igazságos, ha a másik felet is meghallgatnák. Amikor egy szórakozóhelyen odalépsz egy nőhöz és igyekszel hozni a legjobb formádat, amit állapotod lehetővé tesz, lehet, hogy azért küld el, mert a szemeid már vörösben játszanak az italtól és a nyelved sem forog úgy (persze, ezt nem érzed). Tévhit, hogy a rövidnek nincs szaga. Nagyon kétségbeesett nő az, akinek ez vonzó tud lenni.
Mint a férfiaknál, a nőknél is van olyan helyzet, amikor nem jön be az illető, nem csak a kinézete, hanem pl. a stílusa miatt, volt már ilyen, egyszerűen látom, hogy ez nem fog működni. Nekem a rámenősek a halálom, és volt már, hogy kínomban nevetgélni kezdtem és akkor magától elment, de tett még egy szép megjegyzést búcsúzóul.
Nem az esélyadás megtagadásáról beszélek, mert ha látom, hogy semmi értelme sehogy sem, akkor minek erőltetni? Én minden levélre válaszolni szoktam. Amikor írásban utasítottam vissza, sosem úgy éltem meg, mint diadalt, nem jelentett örömet, hogy csalódást okozhatok valakinek, csak egy szükséges kellemetlenségnek vettem, hiszen tudom, hogy nem esik jól neki. Nem vagyok rafinált és nem is akarok az lenni a lerázós dumákban.
Az egyik illető azzal rontotta esélyeit - akivel amúgy minden rendben lett volna, és jó helyzetben volt – azt akarta rögtön az elején, hogy vegyem fel facebookon, mire én azt mondtam, nem. Mert nem ismerem még, korai még. Majd a személyes találkozó után esetleg. És ott volt részéről a vége. Nem értettem. Hadd ne osszak meg egy viszonylag idegennel személyes információkat.
Nem szoktam hazudni, próbálok korrekt lenni, de van olyan, akinek ha megmondom az igazságot, azon akad ki. Tényleg egyszerűbb lenne egy hazugságot adni neki. Azért tisztelek mindenkit annyira, hogy ezt ne vessem be.
Mindig van egy nem hazugságra épülő módja az elutasításnak. Minek levelezzek vele, ha nem akarok tőle semmit - és ha nem érti meg, mit tudok tenni? Csak rabolnám az idejét.
Azt sosem tettem, amit néhányan, hogy azt írják, van barátjuk, vagy alakulóban van más – akkor miért van még mindig fent aktív társkeresőként? Ez a legnagyobb logikátlanság és nyílt hazugság, a legátlátszóbb és legfájóbb, ha a másik helyzetébe képzelem magam, azt üzeni, nem veszem emberszámba. Durva sosem vagyok.
Megsértődik? Nem az én hibám, ha nem ért magyarul, az viszont az ő hibája, ha olyan autó után szalad, ami nem veszi fel. Minek ígérjek barátságot neki, ha nem akarok vele barátkozni se (hiába mondja, úgysem tudna akként rám tekinteni - önbecsapás)
Arra vagyok kíváncsi, más szerint mi a korrekt elutasítószöveg? Szerintem az őszinteség a legtisztább és egy normális férfi ezt értékelni is tudja. (A nőgyűlölő hozzászólók remélem ma nyaralnak.) Üdv: V. A.
