„Sok lány írja, szimpatikus a levelem, most nincs ideje, de majd nemsokára ír bővebben. Nos, ezekről már tudom, soha nem fog írni...” - ez még a gyengébbik eset, mert sokan elfelejtik közölni, hogy nem függetlenek, vagy gyerekük van, de a legpofátlanabb képes még egy abortuszra is lehúzni. Posztolónk arról panaszkodik, hogy 8 randevú és 3000 levél után egyetlen nőnek sem kell. Mindenkivel jókat beszélgetett, de több nem történt... A kémia visz mindent?
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Tisztelt Csajok és Pasik Blog! Gyakran olvasom a blog történeteit, sok a tanulságos eset a társkeresésekben. Nagyon nehéz műfaj ez, rengeteg véletlenen, a sors játékán múlik sok találkozás. Arra gondoltam, én is megírom a történetemet, ugyanis az én esetem a sok tízezer társkeresőből is megdöbbentő és egyedi. 8 éve kezdtem a neten társat keresni, miután lassan 30 évesen arra döbbentem rá, élőben nincsenek lehetőségeim ismerkedni. Kezdésnek rögtön a legmegdöbbentőbb rekordomról: 37 éves vagyok, és még soha nem volt kapcsolatom!!! Úgy éltem végig a gimnáziumot, majd az egyetemet, hogy egyetlen lányban sem tudtam semmilyen érzelmet ébreszteni!
Sokáig úgy hittem, pusztán véletlen, hogy épp rossz osztályokba, közösségekbe kerültem, csak idő kérdése lesz, és én is boldog leszek, mint körülöttem mások. Különösen az egyetem előtt voltak nagy reményeim, hogy na majd itt! Az Eltén tanultam. Aztán itt sem történt semmi. Mindez annak fényében volt érthetetlen, hogy mindenki kedvelt, egyszerre voltam komoly beszélgetőtárs, és a társaság humorfelelőse, szinte minden buliban ott voltam 5 év alatt, tehát nem zárkóztam be!
A diploma után munkanélküli lettem, és elég magányossá váltam, a régi barátok családosak lettek, dolgoztak, megritkultak a bulik. Ekkor vágtam bele a netes társkeresésbe. Ekkor még nem tudtam, hogy életem legrosszabb döntését hoztam meg. 5-6 féle társkeresőre is felregisztráltam, és borzalmas a mérlegem: Legalább 3000 lánynak írtam tartalmas, hosszú, intelligens bemutatkozó levelet-és még soha senkinek sem tetszettem!!! Több ezer elutasítást kaptam, és azzal a rémisztő érzéssel szembesültem, hogy valószínűleg soha nem lesz társam, sem családom ezáltal.
Depressziós lelki beteg lettem, később már jöttek a testi betegségek is a sok kesergéstől. Korábban jó volt az énképem, de ezek hatására szinte belém sulykolták a lányok elutasításai, hogy egy értéktelen selejt vagyok, akire senkinek nincs szüksége. 37 évesen még nem hallottam a szeretlek szót, nem tudom, milyen egy szerető lány tekintete, ölelése! Elképesztően sok erőt adna.
A leveleim 90%-ra nem is válaszoltak, a maradék pedig egymástól függetlenül szinte szóról szóra ugyanazt írja: ne haragudj, de nem téged kereslek, sok sikert. És a fájó közhelyek, hogy biztosan te is megtalálod az igazit...
Utólag már azt mondom, ezért volt hiba belevágni, mert ha nem teszem, ugyanúgy senkim nem lenne, de legalább megmaradtak volna a régi illúzióim, hogy nekem is bármikor lehet társam, és én is lehetek boldog. Ezt a hitet vették el tőlem, és törtem meg. Az egészben az a legfájóbb, hogy sok ezer női adatlapot olvastam már át, és mindenhol az az álszent szöveg áll, hogy az emberi értékek fontosak, nem, vagy nem csak a külső! Nos, az én esetem mutatja, a mai felszínes világban csak a külső alapján választanak a nők, sokan meg is mondták, hogy fontos a kémia, a vonzódás számukra. Ha ez megvan, lehet bunkó, iskolázatlan is a pasi, de ha nincs, lehet 5 diplomája is, ha fejre áll, akkor sem kell senkinek. 8 élő randevúra kaptam esélyt 8 év alatt kb. 3000 levélből, mind jól sikerült, mindenkivel jókat beszélgettünk, órákig is, soha nem voltak kínos csendek - majd utána mégis mindenki azt mondta, nem engem keres...
Bele se merek gondolni, mennyi hónap, év mehetett már el a fiatalságomból a több ezer adatlap átnézésével, és a hiába megírt levelekkel. Jellemző az is, hogy sok lány írja, szimpatikus a levelem, most nincs ideje, de majd nemsokára ír bővebben. Nos, ezekről már tudom, soha nem fog írni... Sokan pedig elfelejtik azt az apróságot közölni, hogy nem függetlenek, vagy gyerekük van már!
Sajnos elfogytak már a lelki tartalékaim és a hitem, de mivel az ember társas lény, nem tudok beletörődni, hogy örökké egyedül éljem le az életem. Így a hosszabb, beletörődős, feladós időszakokat felbuzdulások váltják - majd újra szembesülés azzal, hiába is próbálok meg bármit, megint semmi. De még egy extrém tragikomédiát tartogatott számomra az élet. Tavaly mindezt még súlyosbította egy lány, aki úgy tűnt, végre az igazi lesz. 36 évesen az örök magány után a mennyekben jártam, mert mindenben passzoltunk, csodás levelezések voltak és a rettegett képcsere sem volt a végállomás életemben először, mert ez alapján is azt mondta, tetszem neki! Visszatért a hitem, életem párjának hittem. Zűrös élete volt, fiatalon, 23 évesen már válás, és kisgyerek. De így is elfogadtam volna. Majd fél évi vívódás után otthagyta a barátját, aki már a sokadik volt neki, sok vitájuk volt, és ráadásul meg is csalta egy 53 éves nővel! Feljött hozzám a gyerekkel Pestre, közben kiderült, ettől a férfitól terhes is. Mindenben segítettem a sürgős helyzetben, megvolt az abortusz. Sokszor mondta, végre megtalált engem, boldog, sose féljek, hogy elhagy, csak legyünk túl az abortuszon. Miután megvolt, egy hónap együttélés után arra jövök haza, hogy egy 56 éves férfival chat-el titokban... Egy pillanat alatt omlott össze a nehezen visszatért hitem, bizalmam. Az addig édes lány egy rideg, ijesztő idegenné vált, aki alig szól hozzám, hazudozik, bezárkózik a telefont nyomkodva a WC-be, eltűnik otthonról (randizni az új pasijával...). Pár napot kivártam így, majd a neten derítettem ki, a hátam mögött új névvel regisztrálva máris pasit keresett! Szembesítettem, még neki állt feljebb, habogott, hazudozott, majd beismerte. El is ment, valószínűleg csak az abortusz heteire kellett neki egy jólelkű, kihasználható pasi pesti lakással... Közben rájöhetett, hogy nem vonzódik hozzám, jöhet a következő...
Ez mutatja, milyen helyzetekbe kényszeríti bele a soha nem szeretett embert a magány. Nos, ennyit kaptam eddig a nőktől 37 év alatt: 3000 elutasítás, közöny, és egy átverés életre szóló fájdalommal. 180 centi magasan, átlagos külsővel, ELTE-diplomával, kedves, nyugodt stílussal, állítólag jó humorral még soha senkinek sem kellettem, miközben a társkereső oldalakon a lányok tömegei arról panaszkodnak, mennyi bunkó, primitív, egy-két soros, rossz helyesírású levelet kapnak a pasiktól száz-, ezerszámra! Nem is tudom, hogyan tartom még magam, sokan ennél kisebb dolgokért akár öngyilkosok lesznek.
Ki érti ezt? Ki mit tenne a helyemben ilyen kétségbeejtő helyzetben?
Tisztelettel: V. János, Budapest
