„Először azt mondta, hogy egy volt kapcsolatán még nem tette túl magát. Aztán azt, hogy lenne más valaki is” - Posztolónkat néha az a vád éri, hogy autista, pedig csak Kant-függő. Talán ezért kerülik a nők. Pedig igen alacsonyra rakta a mércét, neki bőven elég az, ha a nő kedves és nem 200 kiló. A legutóbbi csaj egy kis félrevezető tétovázás után hagyta ott egy másik pasiért.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
24 éves vagyok, és nem vagyok egy könnyű eset. Elég hozzám annyi, hogy az összes barátom 40-50 éves, a korombeliekkel ma sem találom a hangot. 13 éves koromban Kantot olvastam, míg a többiek egész mással voltak elfoglalva, én voltam a furcsa fiú, kinéztek, lenéztek. És ez egy kicsit formált, mert egy idő után én is elhittem, hogy fura vagyok. Akinek nem jár az, ami másnak. Egyszer valaki azt mondta, néha olyan vagyok, mint egy autista. Ebből adódik, hogy ma is nehezen nyílok meg. A női ideálomról meg annyit, hogy nincs kifejezetten olyan, nekem annyi elég, ha kedves és nem 200 kiló.
Pár hete ismerkedtem meg egy 26 éves lánnyal. Egy baráti összejövetelen történt, tehát viszonylag ismerős terepen. Nem vagyok otthon ülő, szeretem a társaságot és koncertekre, fesztiválokra járni, ha nem 16 ezer a napijegy... Megismerkedésünk után négy nappal össze is jöttünk. Sokat voltunk együtt. Le is feküdtünk. Kicsit ő is olyan volt, mint én. Azt mondanám, hogy Kocka Lány. Azt hittem, sikerült végre találni valakit. Aztán már úgy találkoztunk, hogy neki rossz kedve van, de én úgy vettem le, hogy engem un. Hogy untatom.
Először azt mondta, hogy egy volt kapcsolatán még nem tette túl magát. Aztán azt, hogy lenne más valaki is. Ez lehetett az igaz, mert találtam a riválisról friss képeket. Azt mondta, nem akar megbántani, de (és most jön a szokásos) maradjunk barátok. Vagy: pihentessük a dolgot. Ami azt jelenti, hogy találkozhatunk, de mint barátok... Csakhogy úgy nem érezném jól magam vele. Én nem is értem, hogy amikor egy nő ezt mondja a férfinak, mit remél? Szerintem azt a döntést, amit én hoztam meg helyette: hogy nem.
Mondott három különböző állítást, és bogarásszam ki, melyik lehet az igaz. És nem vagyok olyan, aki nyíltan a szemébe mondja: lehetséges, hogy jó választásnak gondolja most a nálam pár kategóriával jobb pasit, aki pár hét múlva el fogja dobni úgyis.
