Felvilágosító óra érett nőknek?

2015. szeptember 18. 07:42 - csajokespasik

„Egy barátnőm szerint a kretén pasiknak nagy szerszámuk van, mert ott kompenzálta őket a sors azért, amit felülről elvett” - a berögzült közhelyek még mindig tartják magukat: 1. Az átlag férfi nem lelkizik, nem szerelmes, nem bonbonos, és ha alkalom nyílik, senkinek nem mond nemet. Ha ők csalnak meg, az nem is megcsalás, csupán eü. levezetés. 2. Az átlag nők már csak a zsét, meg az egzisztenciát nézik, a szexet megjátsszák, és lelécelnek, ha találnak jobbat.

 

Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.

 

Okoskodás, fejtegetés és találgatás lesz, nem konkrét sztori, úgyhogy aki ilyet vár, elnézést, ez nem az lesz. A múlt szerdai témához csatlakoznék: volt egy barátnőm, nem is olyan rég... nekem nem volt pénzem, tehát nem azért választott, nem zavarta, jóképű sem voltam, de érezhetően szerelem volt köztünk: 2 évig, utána elhagyott. Pedig azt hittem, megmarad. A mai napig nem tudom, mit akart, vagy ki hibázott, ha hibázott egyáltalán. Csak azt láttam, hogy egyre többet szeret vitázni velem, ha esett, azért, ha sütött a nap, azért. Én is feltettem azt a kérdést, amit a férfiak már jó pár ezer éve feltesznek: mit akar a nő? És ha a férfi nem lát ebben tisztán, hogyan láthat neki a megoldásnak?

Mint ahogy egy kommentelő is írta az említett poszt alá, a nők főleg a tévéből, meg nőcis magazinokból veszik ezt a mentalitást: ha baj van a párkapcsolatoddal, válj el, ez az egyetlen megoldás, mert xy sztárocska is így tett és neked is jár a szerelem, stb.. Szerintem elkéne egy utólagos felvilágosító óra az „érett nőknek”, hogy miként szelektáljanak a rájuk záporozó bulvár hírekben és hogyan tegyenek különbséget a megbecsülhető, megoldható és a reménytelen, lealázó, szopóroller kapcsolatok közt.

Az is szóba került, hogy mindez csak az utóbbi 10 évben van így, hogy ez a tendencia az utóbbi 10 évben ütötte csak fel a fejét. De ez szerintem már eddig is így volt, csak rafináltabban működött. 2-3 ezer évvel ezelőtt is, vagy ha csak a római birodalmat vagy a kínai császárok idejét vesszük, nem egyszer fordult elő, hogy ágyas, vagy annak utóda került a trónra, vagy trónközelbe, csak azért, mert rafinált volt a hölgy. Nem kell annyira sajnálni ezeket a kifakadó, és csak a pasit hibáztató nőket: ne kezdj olyan harcba, amit gyenge vagy befejezni.

Az is finom tud lenni, amikor válás után az ügyvéd teletömi a fejecskéjüket mindenféle okosságokkal, hogy keressen a férjénél valamit, amit ellene lehet fordítani, csak van valami... így egy halott kapcsolatba beköltözik még a JOG is.

Egy becsicskult, kasztrált férj még arra is képes, hogy utólag megmagyarázza magának, miért is valóban ő a hibás... Nem egy ilyet láttam már.

Ahogy mások is írták: a női praktikák nem kikezdhetetlenek. Vannak. De ezek nem velük születtek, ezek kialakultak. Főleg a kifosztottság megelőzése érdekében érezték szükségesnek ezeket a biztonsági beállításokat magukra telepíteni.

És bizony vannak a berögzült közhelyek:

1. Az átlag férfi nem lelkizik, nem szerelmes, nem bonbonos, nem virágos, és mindenhova bedugja, ahova engedik, mindegy - ha ők csalnak meg, az nem is megcsalás, valójában a kapcsolatot mentette meg azzal, hogy állati vágyait nem a „Kedvesén” vezette le. Mindent nagyon ügyesen meg tud magyarázni, néha még maga is elhiszi, hogy milyen rendes ember. Minden férfi disznó.

2. Az átlag nők már csak a zsét, meg az egzisztenciát nézik, a szexet megjátsszák, és lelécelnek, ha találnak jobbat.

Egy kapcsolat kettőn múlik általában, ha nem csapda az elejétől. Egyszer azt olvastam valami okos site-on, hogy a mai nő egy feminin pasit keres, a pasiknak meg egy férfias nő kéne. Hát, nem tudom. Elméletileg működhet. Egy barátnőm szerint a kretén pasiknak nagy szerszámuk van, mert ott kompenzálta őket a sors azért, amit felülről elvett, és ha csak AZT akarja, akkor tudja, kihez forduljon. De együtt élni nem akarna vele.

Az a vélemény is szilárdan tartja magát bennem, hogy a Face-t mindkét nem a saját egójának polírozására használja, amikor a valóságot torzítja, szelídíti vele. Többnyire mindenki hazudik, kiemeli, amiből kevés van, és eltakarja, amiből sok. Így találkozik két Illúzió.

Az egyik ismerősöm egy röhejes fotósorozatot csináltatott magáról és rakott ki: az egyik képen egy konzervatív öltönyben áll egy méltóságteljes irodában egy szigorúan tekintélyes mahagóni íróasztal előtt és olvasószemüvegben fontosnak tűnő üres papírok mögül dögösen néz a kamerába, aztán valami múzeumban néz elmélyülten egy festményt, majd a parkban lazázik kosárlabdával, meg színház lépcsőjén áll dzsentrinek öltözve... csak hát a valóság: a csávó szakmáját tekintve konténereket és közületi kukákat mos ki slaggal, öltönyt utoljára az érettségijén viselhetett, ha érettségizett egyáltalán, és aki találkozik vele az életben, nem a decens úriember az első kifejezés, amit használna rá. Ugyanez nőben is megvan.

Van, aki bekajálja, de minek egy totál más képet festeni magunkról?

És most a női siránkozásról:

Az alfa pasi mindig ügyesen hazudik, és nem birtokolhatja őt senki se. Jó esetben csak 1 barátnője van rajtad kívül, rossz esetben felesége, fiókái, és néhány alkalmi partnere is, úgy, hogy egyik sem tud a másikról, vagy arról, hogy ő valójában csak alkalmi partner.

Szerintem: nem a nőkben vagy a férfiakban kell keresni a hiba forrását, hanem e szép új világunkban, ahol már mindenkinek mindenhez kell érteni, ma könyvelő vagy, holnap szakács vagy, majd ingatlanos, de találd meg önmagad és ne légy skizofrén. 120% az elvárt teljesítmény kvóta, meg 6 diploma, 6 nyelv. Mindenki mindenben nyakig benne van, mert kell, ezt követeli a divat, és ő megy, vonul, rohan, attól rettegve, hogy bármiről is lemarad. Fesztiválról fesztiválra, majd fizeti valaki. A lényeg, hogy örökké legyél nyugtalan és folyton mozogj, verseny van. A nagy rohanásban pedig minden hagyományos érték feloldódik. Mert nem ápolja senki. Feledésbe merül. Megszűnt a bizalom, mindent az elején kielemezni, megölni a pillanatot, kiröhögni mindent, amitől félünk, elvetni, amit nem tudunk megoldani. Ugyanakkor MÉGIS megfelelni mindenkinek, csak önmagunknak nem. Más maszkot viselünk a feleség, az anyánk, a szeretőnk és a barátnő előtt ... próbálunk nem túl őrültnek tűnni, eljátszani, hogy minden OKÉ – ez a meghasonlás másik oka. A valóság az, hogy saját életünket keserítjük meg. Mindent odaadunk a világnak és magunknak magunkból már nem marad semmi. Azonnal választani, azonnal dönteni folyton, és aggódni, vajon jól döntöttünk-e? Beszorítjuk magunkat az időbe, ha 30 vagy, akkor már jaj, meg juj, ha harminc pluszos, ideje rákapcsolni, és „jaj, itt a 40, meg a 40+, na, kész esélyem sincs” - és akkor mi van? Az csak egy szám, az a döntő, ahogy kinézel. Láttam már rosszul kinéző húszévest, és olyan kívánatos negyvenes nőt, hogy a gatyámba mentem el tőle.

Szóval, úgy látom, hogy mielőtt párt keresnénk, fel kell tenni magunkban a kérdést: akarunk-e egyáltalán? Aztán jön a tükör. Milyet kaphatok? 40 évesen ne álmodozz 20 évesről, mert annak nem kellesz, hacsak nem kényezteted el minden értelemben, pénztárcát nem kímélve... és azt hiszem, ezzel körbe is értünk.

 
Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://csajokespasik.blog.hu/api/trackback/id/tr117797266

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása