„Miatta nem lesz normális kapcsolatom, és valójában ő most csak kényelmesen felhasznál, én meg hagyom magam” - eleinte csak testiségre épül a viszony, ám ennek az alkalmi dolognak immár hat éve, és a hölgyben elkezdett kibontakozni a szerelem és a tartósabb kapcsolat igénye. De mit lehet tenni, ha a pasi az együttélésre képtelen és a szexen kívül nincs egyetlen közös téma sem, ami összekötné őket?
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Van az életemben egy férfi, akitől sokat nem remélhetek, de talán éppen miatta nincs más, mert kitölt bennem egy hiányt, megold egy dolgot. Én harmincas nő vagyok, ő negyvenes férfi. Hogy mi van köztünk? Lényegében csak „azért” járunk össze, de ezenkívül se közös program, se közös érdeklődés. Szeretkezéseink érzelmesek, beszélgetéseink barátiak, felszínesek, általánosak. Egyikünknek sincs más, (amennyire én tudom, hiszen akkor nem járna hozzám heti kétszer). Nem is közeledik más szinten, más minőségben, együttélésről szó sem lehet: ez a beszélgetéseinkből derült ki, amikor elmondta, hogy a gyermeke anyjával élt együtt először – és utoljára - tartósan nővel, és az elég volt neki.
Azt mondta, ez nem neki való, a személyisége erre alkalmatlan. Az elején úgy egyeztünk meg, hogy ez csak az érintkezésről fog szólni, és nekem sem volt ellenvetésem. Csakhogy azt hittem, az a dolog pár napig, vagy pár hétig fog tartani maximum, és nem évekig. Így alakult. Ha jól számolom, hatodik éve tart ez. Levesz a vállamról egy gondot, valóban, de kötődést nem hagy kialakulni. Neki van egy gyereke, amikor meglátogatja találkozik az ex-nővel is, de egyedül él.
Amiben most élünk azt leginkább egyfajta tartós szexkapcsolatnak nevezhetném.
Részemről lehetne több is.
Mivel már felnőtt nő vagyok és nem teljesen elveszett, megpróbálok magam válaszolni a kérdéseimre, de ha kihagytam valamit, segítsetek:
1. Lehetne-e vele normál, szokványos, kötődésen alapuló kapcsolatot kialakítani?
- Nem, mert már mondta volna, ha akarta volna. Hat év neki is feltűnik azért, érzi, hogy ez már bőven nem alkalmi. Neki pont így a kényelmes. És így is fog maradni.
2. Reménykedhetek-e benne, hogy a dolog magától mélyül majd el idővel?
- Nem, mert az az idő már nyomasztóan sokáig tart. Ez a jelen, és a jövő is ez lesz. Eltelt pár év, és ha nincs közös érdeklődés, akkor ez az egész halálra van ítélve, illetve szépen megreked ezen a szinten, ahol most tart. Most kéne lezárni, mert miatta nem lesz normális kapcsolatom, és valójában ő most csak kényelmesen felhasznál, én meg hagyom magam.
Sok gondolatom van, de ebben nem egyértelműen tudok döntést hozni. Az, hogy nincsenek közös témáink, számomra nem elrettentő, hiszen egy hosszú távú kapcsolatban idővel szinte minden közös téma elfogy már. Kinek a legjobb beszélgetőpartnere a férje, felesége, vagy élettársa, akármije?
