Nem tart férfinak, mégis engem akar

2016. február 02. 07:34 - csajokespasik

„Ő építette a karrierjét. Nem voltak barátaim, szinte az egész életem körülötte zajlott” - ha nem vesz körbe pár barát, nem láthatod magad kívülről, így azt sem, hogy mennyire élsz elnyomásban. Mielőtt megszoknád a társas magányt, jobb, ha kimászol a mocsárból. Ám az elhagyott nők néha gondolkodás nélkül vagdalkoznak, azt hiszik, egy kis önbizalom-tépázástól majd elgyengül a férfi. Ma megtudhatod, hogyan használ egy rafinált nő visszahódításra egy nyomtatót.

 

Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.

 

Kedves CsP! Sokat olvasom a blogot és pár dologgal egyet is értek, csakúgy, mint néhány hozzászóló segítő célzatú magánvéleményével, még akkor is, ha mindent megpróbál leegyszerűsíteni annyira, hogy a konkrét válasz már kikerülhető. Könnyű olyasmiben tanácsot adni, ahol nem ismerik testközelből a valós személyeket. Még a legpontosabb leírás ellenére is nehéz teljesen azonosulni.

Én azt érzem, hogy a szeretet eltűnt és megjelentek a számok: 7-es nőhöz 5-ös pasi, vagy fordítva, stb. Amúgy is szintekre osztott be minket a genetika eleve, és minderre még mi is elkezdtük szintekre sorolni egymást, hogy semmi ne maradhasson egyszerű.

Jól jönne ehhez egy párkapcsolati koordináta-rendszer. Ez a pontrendszer még valahol el is fogadható, mert működhet 1-2 hétig (és ma már ez is tartós kapcsolatnak számít), még ha el is távolít az élettől és az érzelmektől.

Az első barátnőmmel csodás éveket töltöttem, tökélyre fejlesztettük az egymás mellett élés művészetét. Olyanokat mondtam neki, amiket soha senki másnak. Zárt, különleges, őszinte és intim viszony volt. Végül ő külföldre ment. Ahova én nem tudtam követni. Könnyek közt búcsúzott. Látszólag könnyedén vettem az életembe bekövetkező változást. Elengedtem. És azóta őt keresem minden nőben – ha őszinte akarok lenni magamhoz. Tudom, hogy nem találhatom meg ugyanazt. De hasonlóval is beérném.

Utána volt egy másik barátnő, akivel csak megszokás volt együtt lenni (barátságból lett kapcsolat, amihez ő ragaszkodott), tovább tartott, mint kellett volna, néha már-már boldog voltam a társas magánytól. Elérte, hogy társaságba már nem jártam. Aztán egy esemény hatására új barátságokat kötöttem. Ő építette a karrierjét. Nem voltak barátaim, szinte az egész életem körülötte zajlott. És akkor rájöttem, hogy sok embernek egyszerűen nincs barátja, és így nem láthatja magát kívülről. Érdekes módon főleg női barátaim lettek, és nekik beszéltem róla. Hogy bizonyos fokú elnyomásban élek, azt már addig is éreztem. Csak nem vettem tudomásul. De belenyugodtam. Így a normális, örülj, hogy van valakid ezen a bolygón, akinek számítasz, törődik veled és van. Azt hittem, nekem ennyi jár. Másnak még ennyi se.

Végül elhagytam őt, ...ha nem hívják fel a figyelmem az új barátok, hogy ez időpazarlás, és nem vezet sehova, nem teszem. Mert nem érzem, hogy kényszerpályán tobzódom. Amikor ennek is vége lett, regisztráltam pár helyen.

De mindig kereste az alkalmakat, látszólag spontán okokkal. Fel jöhet-e hozzám, ha ki kell nyomtatni neki valamit? Átjött, kinyomtattam. Folyamatosan azt érzem, hogy vissza akar jönni. Ám amikor szakítottam vele, a fejemhez vágta, hogy nem is bánja, hogy így alakult, mert nem tart már férfinak, és más se fog. Hogyha vissza akarta csinálni a dolgot, miért mondott egy olyan mondatot, amivel még jobban elvágja magát? A megbántott, elhagyott nők néha gondolkodás nélkül vagdalkoznak, és azt hiszik, majd a férfi elgyengül egy kis önbizalom-tépázástól és nyomban visszafogadja. Miért gondolják ezt?

Mindketten a 40 felé kanyarodunk lassan. Engem ez nem frusztrál. Őt már annál inkább. Szerintem csupán kivetített rám egy álomképet, amiben szeretett volna hinni. Abban viszont nem szeretne hinni, hogy rajta kívül is lehet(ne) életem. Más célom is lehet rajta kívül. Szerintem valójában sosem ismertük egymást. Ezt az új helyzetet nem bírja megemészteni.

Egy viszonylag dekoratív nő akármikor talál valakit, nem aggódom érte. Én - férfiként - nem, ehhez túl átlagos vagyok... és nem valakit akarok, hanem 'A' valakit.

 
Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://csajokespasik.blog.hu/api/trackback/id/tr398346956

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása