Előbb-utóbb minden párkapcsolat ellaposodik és beköszönt a megszokás, ám az, aki örökké szakítással próbálja orvosolni a helyzetet és folyton az örök boldogságot üldözi, nem gondolkozik éretten. Nehezen észlelni, mikor kezdődik a hanyatlás, csak a közömbösséget és az elfordulást látjuk, de abban a helyzetben már nincs mit mondani.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Egy múlt heti íráshoz szeretnék hozzászólni (Azt mondta, perverz vagyok). Amikor valami éretlen tettet azzal magyaráz egy negyven felé tartó nő, hogy azért csinálta így, mert ez eddig kimaradt az életéből, az számomra elfogadhatatlan. Honnan tudja, hogy még változatlanul ugyanaz jár neki, mint a nálánál fiatalabb nőknek? És honnan tudja ilyen biztosan, mi maradt ki eddig, mi az, ami jár, vagy járt volna. Valójában csak az kell neki, ami a tömegeknek. De ha valaki a tömeg része akar lenni, az ne is legyen az én életem része.
Én sem tudom, mi van a mai, 35-45 közti nőkkel. Ugye, egyfelől elég baj az nekik, hogy még pár nélkül vannak. Ez egy stressz-forrás. De hogy erre még képesek rátenni néhány lapáttal, az felülmúlhatatlan.
A legutóbbi kapcsolatomnak az egyhangúság vetett véget. Kevés voltam már, unatkozott, elhagyott. Valószínűleg nem tudott volna megcsalni, de ha megtette volna, inkább én szakítottam volna vele, nem kúsznék-másznék előtte.
Talán a férfi feminálódás miatt nem mindig észleljük, mikor kezdődik a hanyatlás, s az első jelek után sokszor olyan hirtelen következik be a közömbösség, majd az elfordulás, hogy abban a helyzetben már nincs mit mondani.
„Miattad ment tönkre az életem!” - hányszor hallottuk már ezt a drámai kijelentést, csakhogy, Kedves Nők, ezt a jól hangzó, súlyos mondatot könnyelműség minden helyzetben így kimondani. Ha felindult lelkiállapotban vagyunk, előfordulhat, hogy rosszul fogalmazunk, a másik szó szerint veszi – ebből lesz később a bezárkózás, rágalmazás, félreértés és a súlyos döntések meghozatala.
Ha már az ágyban nem kívánjuk egymást, akkor más téren sem fogjuk. A férfi és női szexualitás némileg különbözik: Egy férfi akkor is kívánja a szexet, ha az asszonykája unja már. Egy ideig behozható a fantázia is az ágyba, és másvalaki képzelhető a feleség/férj helyébe. És akkor is kívánja az ember a szexet, ha nincs kivel. Ha a nő állandóan támad, az egyet jelent: el akar üldözni. Mert un, mert keveset keresel, mert nem lát már benned férfit stb. és fordítva: amikor kedves és gondoskodó: maga mellett akar tartani. Ám cserébe, az a férfi, akihez hozzá akarnak menni, a szemükben tökéletesnek kell lennie. A nő úgy védekezik, hogy támad: a férfi teljesen visszavonul, hallgatásba burkolózik és védekezni is elfelejt. Ez a legrosszabb. Egy férfi már csak ilyen, nem ismervén a női természetet, várja, amíg elmúlik a vihar. De a vihar nem múlik el. A kitartás igen. Amint lehetővé teszik a körülmények, rögtön túllép rajtunk. Némely pasikolléga azt hiszi, hogy a volt nő automatikusan felelősséget érez a további sorsuk iránt, mert nagy és gondoskodó lelke van, ...azt a nőt azonban, aki kiszeretett belőlünk, egyáltalán nem érdekli a további sorsunk. Nem azért szabadult meg tőlünk, hogy tovább foglalkozzon velünk, még utána is.
