„Felhívtam, és azt mondtam, ha nem az utcáról szeretné felszedegetni a cuccait, pénteken nagyon gyorsan vigye el” - Vannak nők, akik még sírni is képesek, hátha a pasi majd bedől és nem lesz több kérdés. De a legmegdöbbentőbb az, hogy be tudják magyarázni - maguknak és mindenkinek -, hogy ők nem tehetnek semmiről. Így kell ügyesen szállásra vadászni.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Üdv,
Lehet, hogy kissé szélsőségesnek tűnök majd, de mivel én is érintett vagyok, nehezen tudom érzelmileg kivonni magam ez alól. Van egy nő, legyen Viki, aki néha megfordult a baráti körben. Szóba került, hogy fel szeretne jönni vidékről pár hétre, nem csak egy-egy napra, mint legtöbbször. Tudtam, hogy mit akar hallani, mondtam, jöhet hozzám. Épp előzőleg került szóba, hogy egyedül vagyok egy nagy lakásban. Hát, felajánlottam. Ismertem őt, bár 1 éve nem láttam. Viki egyetemet végzett, rendes nő, mi baj történhetne? Nagyon hálás volt, pár napra rá meg is jelent a cuccaival.
Hozott egy üveg bort, és hamarosan közelebb kerültünk egymáshoz. Alakult a hangulat. Beszélgettünk, végighallgattam, hogy jogsit akar még idén, meg az anyjáék költöznének kisebb lakásba stb. A lényeg: hamarosan lefeküdtünk egymással. Elég rámenős volt, de melyik férfi panaszkodik ilyenkor?
Leírhatnám 6 oldalon keresztül is, hogy mi történt, de se kedvem, se időm, és lényegében mindegy is, inkább elfelejteni szeretném, semmint feleleveníteni. Röviden: 1 hét alatt másokkal is kavart, ugyanabból a társaságból. Úgy derült ki, hogy elmesélte az egyik érintett, hogyan találkozott Vikivel és mi történt... Először nem akartam elhinni. Biztos tévedés, mert egy másik Vikiről beszél. Amikor konkretizálta, hogy tényleg, kiről is van szó, már tudtam, amit nem akartam tudni.
Otthon szóvá tettem, de nem sokat szedtem ki belőle. Nem moralizálni akarok, csak az zavart, hogy van egy nő, aki valamilyen kapcsolatban van, és belekezd egy másikba, úgy, hogy nem zárja le az előzőt, vagy: nem tájékoztatja erről az újabb valakit, akire végül is nem haragudhatok, mert nem tudta, hogy én is képben vagyok, nem tehet semmiről.
Kiakadtam, vitáztunk, két másik illetőt ismert be. De velük nem volt semmi. Aha... Jobb ha tőle tudom, mint mástól. Ez hatott. Nálam lakik, a kajámat eszi, nem fizet semmit, nem is kérem, majd ezeket a találkákat tudatosan és zavartalanul leszervezi a háttérben.
Vannak nők, akik még sírni is képesek, végső esetben, hátha annak majd bedőlnek és nincs több kérdés. Meg tudják magyarázni maguknak és mindenkinek, hogy ők nem tehetnek semmiről, és az a megdöbbentő, hogy még maguk is elhiszik. Annyit kinyomoztam, hogy Viki kezdeményezett, ő kereste őket, hogy „igyunk valamit, összefuthatnánk” - a másik meg miért ne menne …? De az nem igaz, hogy ilyenkor egy nő nem tehet semmiről! Max. akkor van mentsége, ha megerőszakolják, akkor nem tehet semmiről, de nem így történt. Miért van az, hogy néhány nő kényszert érez arra, hogy ész nélkül – lesz**va a következményeket - tulajdonképpen bárkivel lefeküdjenek? Nekem még az is ijesztő, hogy ilyen simán belemennek, és azt sem nagyon hiszem, hogy ügyet fordítanának a védekezésre. Én gumival csináltam vele, de az is nálam volt, én gondoltam rá, ha nincs éppen nálam, nem tudom hogyan oldotta volna meg, gondolom, sehogy.
Utólag azt mondta, állítólag erős érzelmei voltak felém, amit magától értetődőnek tartott, de ennek nem is volt szerepe, hiszen elvileg szexkapcsolatban voltunk. Vagy nem tudom, miben. Mintha a lakhatásért fizetett volna azzal, amije volt. És lehet, hogy tényleg ennyi a magyarázat.
Felhívtam, és azt mondtam, ha nem az utcáról szeretné felszedegetni a cuccait, pénteken nagyon gyorsan vigye el.
Mit ért el mindezzel V.? Ő nyilván jól érezte magát és ezt a sztorit pár koktél fölött vidáman meséli majd az érzelmileg hasonló kvalitású barátnőinek, de minket ügyesen szétrobbantott. Én még nyitott lennék egy megbeszélésre a velem párhuzamosan futó emberekkel, ne hagyjuk már, hogy egy ilyen semmi nő így elbánjon velünk... de valószínűleg az elzárkózásuk oka, hogy szégyellik magukat, hogy át lettek verve. Vagy engem hibáztatnak, hiszen nálam lakott a nő. Mi csak bedőltünk. Honnan kellett volna tudnunk a másikról, ha az angyalka nem mondja? Így jártam.
Amit nagyon szeretnék, de úgysem fog megtörténni, hogy egy ilyen lelkületű nő felvállalná magát és elmondaná nekem, miért csinálja? Mert nem egyedi eset. Ez valami kényszer a fajtájánál? Ha elmagyarázza, esküszöm megpróbálom megérteni.
