Ha a férfi polgármester, a feleség legyen a titkárnő

2016. május 24. 08:11 - csajokespasik

„Fáradtan, kiégve már nem volt kedvem olyan feleséggel szexelni, aki nem hallgat meg engem” - mi marad a szex után? Egy párkapcsolatot nagyon szépen össze tud tartani a közös munka és a közös érdeklődés, de ha ezek hiányoznak, akkor jönnek a szokásos gondok. Posztolónk egy olyan mozgalmat szorgalmazna, melyben a párok egymást támogatják a közös vállalkozásban. Mert létezhet intenzív együttélés házasságon belül is.

 

Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.

 

Kedves Csajok és Pasik oldal,

Két gyermeken túl egy elvált és egy velem válófélben levő feleségnél tartok, közben nem sok, néhány barátnővel. Bocs az alpárias kérdésfelvetésért, de harminc éve  azt kérdezem magamtól, hogy mi van a dugás után? Ezt azért érzem lényegi kérdésnek, mert benne van az az erkölcsi alapállásom, hogy abba a nőbe, akibe annyi életenergiámat fektettem, hogy finoman fogalmazzak, el tudom-e utána engedni, menjen a maga útjára? Ezzel azt is állítom, hogy eleve nem fekszem le olyannal, aki üzleti alapon  velem akarja megfizettetni kis kalandját, cserébe kéjt és örömet okozva nekem ezzel.

Pedig jópárszor megfordult a fejemben, csak beáldozok száz fontot egy órácskára, a másik száz font a kellemes szállodai szobácska, ez már kétszáz font, egyheti fizetésem, hogy egy órára szexuálisan ki legyek szolgálva. És ha milliomos lennék, akkor vajon ezt a szolgáltatást megengedném-e magamnak? Szerintem  nem vagyok ez a habitus, nekem érzelmekre és hosszútávú kapcsolatra van szükségem. És még VALAMIRE. És ezért írok nektek.

Tapasztaltam, hogy minden kapcsolatomban rettenetesen féltékeny voltam amikor az aktuális barátnőm dolgozni ment valahová és én is ballagtam a magam munkahelye felé. Nyilván nem az ottani pasasokkal való találkozásaira voltam féltékeny, de persze benne volt ez is, hogy nálam jobb és másabb pasasokkal találkozik és ezzel az élménnyel is meg kell küzdjek bebizonyítva, hogy én is jobb vagyok, talán mert más vagyok és ezért választottuk egymást. De az a valami mindig is hiányzott, és a napokban jöttem rá, hogy mi az: hogy bizony így kellene ismét  működnie a dolgoknak legalábbis a saját életemben.

A hagyomány,  a tradíció nem is olyan ostobaság, és sajnos ez egyre inkább a múlté. Nem az ósdi szokásokra gondolok, de hogy ti mit tartotok annak, az a ti életetekben fontos.  Manapság, ha a nőnek nincs munkahelye, általában otthon ül és tehetetlen, mit csináljon. A társadalom számon kéri tőle, hogy miért mereszti a hátsóját ebben a teljesítménycentrikus világban? Tehát konkrétan arra gondolok, hogy  a párok egymás munkáját támogassák, közös vállalkozásuk legyen, az asszony végezze az ő részét, a férfi szintén. Persze  létezhetnek  ellenvetések, hogy az ilyen  helyzetben olyan mértékű szocializálódásra van szükség, amit a partnerek sem a saját, sem a másik háta közepére nem kívánnának. Persze most csak  elvi felvetésről van szó. Például egy pályázati projektben együtt dolgoztam a feleségemmel, fenséges volt, ahogy együttműködtünk. Nem volt semmi különös, de érzelmileg a többiekre is hatottunk.

Mit szóltok, ha annak a fajta mozgalomnak kezdünk neki, hogy a párok segítsék egymást a közös vállalkozásukban? Tehát elsősorban a házasságon belüli feladatokban, ami nem újdonság, de a vállalkozásban is besegítsenek egymásnak. Nyilván a férj nem javíthatja ki a feleségnek írt dolgozatokat. Tehát ezt az ötletet meg kell alapozni, rendesen ki kell találni, hogy mi mikor hogyan legyen s a gyerekekkel is egyeztetni kell, de ezek már annyira egyéni elképzelések, megvalósulások, hogy ennek a magánügyi részébe nem is lehet kívülről beleszólni. Például ha valaki gyertyaöntő, akkor a felesége legyen a csomagoló, ha valaki űrhajós, a felesége mossa ki a szkafanderét. Ha  a férfi polgármester, a felesége legyen a titkárnő, de fordított szereposztás is elképzelhető. A lényeg, hogy napközben is egy tevékenységen belül legyenek, elviselhetetlen, ahogy mindketten valami távol eső munkahelyen dolgoznak és este nem tudják megosztani a nappali történéseket egymással.  Idő után a szavak is elfogynak.

Szerintem a posztjaitok nagy része egészen egyszerűen erről a problémáról szól a legváltozatosabb tálalásban. Nincs energia a házasság fenntartására és ezért jelennek meg a tünetek, a szex elmarad, a puszi is, egymás tisztelete is, aztán jön a válás és semmit sem tudtak rendesen megbeszélni.  Persze meg kell találni a kívülről beleszólás, tanácsadás határait, talán ez egyéni megállapodás kérdése, már ha van rá igény a házasfelek között. Talán, ha elakadás van, akkor legyen egy tanácsadó, akivel meg lehet ezt beszélni.

Miért is mondom ezeket? Mert nekem a legfájóbb, amikor mindketten lestrapálva este hazaértünk, idő sem volt egymással megosztani az aznapi eseteket, hiszen a mindennapok sebessége nem engedte, hogy részleteket tudjunk mesélni egymásnak. A gyerekek dolgait elrendezni, a házimunkát közösen elrendezni, már amikor nem este 9 körül értem haza. Hazafelé utazásom alatti egy órában próbáltam elrendezni a napközbeni történeteket és felkészülni az otthoni helyzetekre. Remélve, hogy ezekből valamit meg tudok osztani, volt, amikor sikerült is, de hát az Ő gondjai nagyobbak, mert az ő gondjai, és ezt meg is értettem. Az rosszabb volt, amikor ezekről semmit se tudtunk megosztani, mert jött egy váratlan kifizetendő és kettőnk legfőbb gondja volt, hogyan tudjuk a határidős közműves számlákat kifizetni, hogy pl. télen ne kapcsolják ki a gázt.  

De ezek mindenkivel megesnek és valami megoldást találnak rá, hát ez nem olyan nagy baj, mondhatjátok. Igen ám, de másnap újra ugyanaz és egy idő múltán már kedvem sincsen elmondani, már úgy megyek hazafelé, hogy na, ma egy csomó dolog történt velem, amit biztos, hogy időhiány miatt, intimitáshiány miatt, akármilyen családi ügy miatt már biztosan nem tudok elmondani a  feleségemnek, még ha rá tartozna akkor sem. Persze ezt úgy gondolom, hogy ha nagyon akartam, meghallgatott és jó ötletei is voltak. Gyakori eset volt, hogy  főnökei  megalázó helyzetekbe keverték,  sebeivel és sérelmeivel kellett féléjszaka foglalkozzak, amit szívesen tettem, de rám nem jutott már idő, energia, magunkat sajnáltam, hogy a féléjszakás lelkigondozás miatt kevés idő maradt alvásra. Ekkor már a szex sem ment, ahogy szerettem volna. Fáradtan, kiégve már nem volt kedvem olyan feleséggel szexelni, aki nem hallgat meg engem. Aztán  kijöttem és ő már nem akart utánam jönni. Ne is jöjjön, gondolom, aki NEM ISMERTE FEL ezeket az alapvető  igényeimet.

Na de most itt mi a helyzet? Megfordult  a preferencia és azt mondom, csak olyan partnert keresek, aki hajlandó lenne velem együtt dolgozni, akár a partnerem lenne a tanácsadási munkámban. Lehetne ez kapcsolat is, de a legfontosabb, hogy tudjunk adni egymásnak intimitást és komolyan mondom, ez az én koromban már a gyakori szexet is helyettesíteni tudná.

És ez nem csak az én elképzelésem lenne, úgy érzem, hanem ez a kör bővíthető azokkal, akik hasonló módon gondolkoznak.

Van  persze a másik oldal, aki azon a véleményen van, hogy  örül, hogy el tud szabadulni otthonról munkahelyére, bulizni, haverozni, aki legalább a munkahelyére érve meg tud szabadulni az otthoni gondoktól. Az ő számukra nincsen mondanivalóm.

Puszi mindenkinek

SK

 
Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://csajokespasik.blog.hu/api/trackback/id/tr398742338

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása