A 'társfüggő' és a 'könnyűvérű' nem összekeverendő fogalmak. Levélírónknak pár hete bevallotta a barátnője, hogy 1 hónapja viszonya van. Amikor higgadtan megkérdezte tőle, hogy mik a tervei a jövőre nézve, a nő azt felelte, hogy elhagyni nem akarja, és le fogja zárni azt a másik kapcsolatot, csak nem most, hanem majd... Egy megcsalt, de elnéző férfi vallomása.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Nem mondanám, hogy kihűlő kapcsolatban élek, mert szeretem őt... és lehetne ez jó, harmonikus, működőképes, meg sok minden, de ez a része nem rajtam múlik. Amikor három éve megismertem, elmondta, hogy társfüggő. Ma már tudom, hogy nem igazán tudja a kifejezés valódi jelentését. Összejött velem, mert megfeleltem a feltételeinek. Egyszerű a képlet. Vagyis akkor annak tűnt. A hasonló nők nagyon lelkesek tudnak lenni az elején, aztán ha sarokba szorítva érzik magukat, ez a lelkesedés hamar alábbhagy. Arról nem tesz le, hogy társfüggő, és a saját koordináta-rendszerében még igaza is van: társfüggő - változatos társakkal.
A racionalitás náluk lassabban éled, míg az évek múltán is szerelmes férfiakban - balszerencséjükre - sokkal tovább tart a lendület. Még akkor is, ha a nő már túllépett rajtunk. Szokatlan volt számomra a hirtelen jött boldogság és neki is (sokáig voltunk magányosak) így a sok kihagyástól úgy ügyetlenkedtünk az elején, mint az első szeretkezésükre készülő tinik.
Pár hete bevallotta, hogy 1 hónapja viszonya van. De nem akar elhagyni. Higgadtan megkérdeztem, hogy le szándékozik-e zárni? Igen, majd. Nem azonnal. Mit tudok tenni, hogy ne sérüljön az az érzékeny kis lelke? Hallgattam.
Úgy éreztem, bántja, hogy csak hallgatok (mit kellett volna tennem?). Nem volt több kérdésem, hiszen válaszolt, noha nem azt a választ kaptam, amit vártam – amit mondania kellett volna.
Mindketten lassan 40 felé tartunk...
Menjen, majd kiéli magát és visszatér – gondolja a pancser. - Legalább feltöltődik egy kicsit, s utána talán még jobb lesz itthon, apellálva a bűntudatára, amikor látja, hogy milyen hűséges és elnéző az embere.
Egy illúzióban éltem, mert nem hittem abban, hogy a páromba más is beleszerethet. Azt mondta, nem így tervezte, csak megtörtént (tulajdonképpen az összes megcsalásra ugyanez elmondható, nem is létezik más indok, legfeljebb az előre tervezett akció). Azt mondta, ami történt, új minőséget jelent a nemiségében. Részleteket nem mondott. Megdöbbentett, hogy mennyi gyakorlatiasság, egyszerűség, praktikus számítás lakozik a fejében.
Azt mondják, a férfi az eszével szereti meg a nőt, míg a nő az érzékeivel. Szerintem meg fordítva. Büszkeségből szakíthatnék (találnék mást, lenne jelentkező) de hiszek a megbocsátásban és fordított helyzetben ugyanezt elvárnám - vagy ha nem is elvárnám, örülnék neki. Sok oldalamat kipróbáltam már különböző kapcsolataim során, az Önzőt, a Követelőt, a Birtoklót és a Féltékenyt – a Megbocsátót, még nem. Lehet, hogy itt az ideje?
Nem tudom, ki a másik illető, és komolyan azon imádkozom, nehogy ismerjem...
