Bevallotta, hogy nem 24, hanem 35 éves

2016. június 08. 07:46 - csajokespasik

„Végül beadta a derekát, s 21 éves koromban elvettem. A családom tagjai a mai napig nem tudják, hogy hány éves” – ha a szerelem és minden más működik, a korkülönbség nem számít. Ezt az állítást Levélírónk története támasztja alá, aki az „átkosban” ismerte meg élete párját és a mai napig együtt van vele.

 

Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.

 

Sziasztok!

Sokszor olvasgatom a sztorikat, de még sosem szóltam hozzá. A különféle elméletek időnként megmosolyogtatóak, bár elismerem, hogy némi igazság lehet bennük, még ha durván általánosítanak is.

Most viszont úgy gondoltam, mesélek nektek a saját történetemről, ami már 29 éve tart, s amire nem lehet ráhúzni egyik sablont sem.

Pasi vagyok, jelenleg 46 éves. Ebből kiszámolható, hogy a történet elején épphogy csak 17 voltam. Még az átkos rendszerben találkoztunk, igaz, a végén. Ekkorra már volt néhány kamaszkori kapcsolatom, de semmi komoly, szex is csak eggyel (pár hónappal volt nálam fiatalabb).

Nem terveztem, hogy egy életre elkötelezem magam, nem is érdekelt ez ennyi idősen. A szexen járt az eszem meg a haverokon.

Egy buliban találkoztam az asszonnyal. Izgattak az idősebb lányok, még szép, majdnem minden korombeli megdöntötte volna őket, s ő ki is nézett 22-23 évesnek, nyomultam is egyből. Csókolózással telt el több óra,  míg végül beszéltünk is, és én marha meg is mondtam, hogy mennyi idős vagyok (23 körülinek nézett, később kiderült). Hazakísérés, majd találkozások lettek, végül elkezdtünk járni.

Már majdnem egy éve tartott a dolog, amikor bevallotta, hogy nem 24 (ezt sem ő mondta, de ezt hagyta rám, amikor tippelgettem), hanem 35 éves. Már egy pár hónapja pedzegette, hogy mi lenne, ha ennyi meg annyi idős lenne, de rendszeresen hülyültünk egymással, nem fogtam gyanút, így hát, nem kicsit lepődtem meg! Ekkorra már full szerelmes voltam, így különösebben nem zavart, de egyszerűen nem hittem el, muszáj volt az igazolványát elkérnem. Ismerte már a teljes baráti köröm, a szülők, testvéreim, hozzám hasonlóan ők sem láttak ellentmondást a 24 éves kor és a megjelenése között. Ezt a viselkedésén se lehetett volna leszűrni. Okos volt, a legintelligensebb és tájékozottabb ember, akit ismerek, de mindamellett gyermekien játékos és kislányos. A baráti körében is rengeteg nálánál 10-15 évvel fiatalabb ember volt, nem mondta volna meg róla senki, hogy ennyi idős.

Ekkor vallotta be azt is, hogy nagyon sokat vacillált az elején, hogy mit kezdjen velem. Kis középiskolás pöcs voltam, mialatt ő már egyetemet végzett, önálló egzisztenciájú nő. Nem volt hülye, nem lovalta magát abba, hogy kettőnk közt bármi komoly történhet, de állítása szerint idővel belém szeretett. Jó testű, kisportolt, szőke pasi voltam (ma már ez utóbbi kevésbé látszik, mert erősen megritkult a hajkoronám - családi örökség).

Nem hajtott a pénzemre (nem is volt), s az exeivel sem ilyen okokból volt, mindig önálló keresete volt, de rendszeresen rossz pasikat választott. Férjhez sosem ment, bár megkérték, akkoriban ez még alap volt, gyereket meg nem akart.

Nálam végül beadta a derekát, s 21 éves koromban elvettem. A családom tagjai a mai napig nem tudják, hogy hány éves (én megmondtam volna, de ezt még a legelején kérte, hogy soha ne tegyem, őt zavarná, ha tudnák), s most is letagadhat 15 évet, sosem volt látványos a kettőnk közti 17 év.

Az ágyban is minden tökéletes volt vele, kamaszként tornász volt. Mondhatjátok, hogy nem volt tapasztalatom, s ebben van is valami, de a haverok mindig irigykedtek rám, ha szóba került, hogy mi történik kettőnk között, így egész biztos vagyok benne, hogy nem lenne eltérő a véleményem akkor sem, ha történetesen tucatnyi nővel lettem volna.

Voltak persze mélypontok. Húszas éveim közepe felé erősen aggasztott, hogy nem éltem, s voltak kísértések is, pláne amikor már én is diploma után dolgoztam és valamiért a nős pasikra tapadnak a csajok, de mindig erősebb volt bennem az, hogy egy alkalmi hülyeség miatt elveszíthetem, így sosem léptem félre. Néha tényleg komolyan elgondolkoztam rajta, de nincs az az ember, aki egy tartós kapcsolatban ne játszana el a gondolattal. Kellett persze ehhez az is, hogy ezeket a helyzeteket mindig okosan reagálta le. Néha egyértelmű volt, hogy észrevette, ha valamelyik munkatárs vagy gyakornok próbálkozik nálam, de sosem csinált belőle ügyet, nem cirkuszolt, s szóba sem hozta, de utána mindig valami olyan hihetetlenül kiemelkedő lepedőakrobatikát vetett be, hogy esküszöm, másnap a riválist látva már a legkisebb vágy sem gyúlt bennem.

Ritkult persze a szex is, de még most is heti 1-2 megvan. És nem kell erőt venni magunkon hozzá. Mindenben benne volt az elejétől és állandóan tett róla, hogy ne unjuk meg egymást. Fittebb még ma is, mint sok negyvenes nő, dacára annak, hogy már 63 lesz idén.

A másik nagyobb hullámvölgy a gyerek miatt volt. Amikor összekeveredtünk, 17 évesen még a hátam közepére sem kívántam a családalapítást, de huszonöt körül már gondoltam rá, hogy jó lenne mégis. Ő az elején közölte, hogy nem akar gyereket. Hogy miért, azt hosszú lenne kifejteni, de elfogadható érvei voltak, s legfőképp következetesen tartotta magát ehhez, nem árult zsákbamacskát. Végül nem lett utód, s ezt ugyan valamilyen szinten bánom, de elfogadtam, s ezzel együtt sem csinálnám ma sem másként.

Nem állítom, hogy nem kell hozzá egy óriási adag szerencse, de mi tényleg megtaláltuk egymásban azt, akivel teljesen harmonikusan együtt tudunk élni, s aki mellett nem kell más. Piszok mázlistának érzem magam, hogy akkor 29 éve nem engedtem el. Az első, megismerkedős bulin ugyanis egy bő órás csókcsata után valami kifogással lelépett egy barátnőjével, s már nem akart visszajönni (erre azt mondta, hogy tudta, hogy egyéjszakázni nem akar, de el akarta kerülni a felesleges köröket, mire ezt felfogom), de résen voltam. Ennyin is múlhat, hogy azzal a nővel vagy-e, akinél jobbat se kívánhatnál magadnak.

Tessék, nyugodtan lehet fikázni.

 
Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://csajokespasik.blog.hu/api/trackback/id/tr608789114

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása