„A poklot valahogy úgy tudom elképzelni, hogy három gyerek meg kispolgári unalmas élet, miközben a feleség, aki lassan megöregszik, nyavalyog folyamatosan” - Levélírónk attól fél, hogy ha egy kicsit nem figyel oda, megint megnősül. Ha a középkorban élne, most egy kereszteshadjáratban vezetné le indulatait, mert úgy érzi, nem csinált eddig semmi olyat, amire később örömmel emlékezhetne vissza.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Tisztelt Csajok és Pasik blog,
Következzék hát az én történetem. Most éppen 42 éves vagyok, erősen szarkasztikus, egy olyan igazi öntörvényű ember. Megszoktam, hogy mindig az van amit mondok, és hogy mindenkit én irányítok. Gyakorlatilag elég hamar sikerült kifejlesztenem magamban azt a képességet, hogy minden ember véleményére magasról tegyek.
Meglehetősen sikeres ember vagyok, mondjuk ez így eléggé álszerény megközelítés. Valamikor fiatalon volt egy mindent elsöprő szeretetvágyam, hittem az örök szerelemben, és talán igazán jó és szerethető ember voltam. Nekem az ismerkedés mindig nagyon könnyen ment, ha nem vigyáztam, mire észrevettem, megint egy kapcsolatban találtam magam.
Szerettem a szép nőket mindig, viszont sajnos valami baj lehet velem, mert minden kapcsolatomban mérhetetlenül szenvedtem. Sosem voltam problémás ember, de valamiért a női hisztivel nem tudtam elviselhető kapcsolatot kialakítani. A barátaim gyerekkoromtól ugyanazok, az üzlettársaim szintén állandóak.
A barátságaimat és üzleti kapcsolataimat az sem nyirbálta meg, ha valaki egy másik kontinensre költözött. A nők viszont teljes csődöt jelentettek az életemben. A testi vágyon kívül nem igazán tudok semmi értelmes indokot, amiért is kerestem a társaságukat. Nem vagyok egy olyan típus aki könnyen feladja, de nálam rengeteg negatív tapasztalat gyűlt össze az évek alatt. Voltam házas is, ami egy olyan aspektusa volt a létezésemnek, amit valahol a pokol fenekeként éltem meg. A gyerek megérte nagyon a házasságban, de egyedül az.
A válásom után volt egy rövid időszakom, amikor kieresztettem minden bennem lévő gőzt. Ezt utólag nagyon megbántam, mert szerintem az akkor begyűjtött sok negatív élmény segített abban, hogy oda jussak lelkileg ahol most állok.
Voltak olyan mélypontjaim amikor szeretkezés közben az jutott eszembe, hogy megér-e ez annyit, hogy több órán át hallgassam érte egy nő hülyeségét. A barátaim mind nősek, néha, ha kénytelen vagyok elmenni hozzájuk, akkor általában ott a családjuk, én meg őszinte szánalmat érzek feléjük.
Egyszerűen a poklot valahogy úgy tudom elképzelni, hogy három gyerek meg kispolgári unalmas élet, miközben a feleség, aki lassan megöregszik, nyavalyog folyamatosan.
Gyakorlatilag attól, hogy kicsit nem figyelek oda és megint megnősülök, jobban félek mint a ráktól.
A legnagyobb félelmem az, hogy valami huszonéves csaj elveteti magát velem, ha kicsit is nem vagyok észnél. Valamiért sosem akartam megfelelni senkinek, ennek ellenére szerettek a nők mindig.
A tükörbe nézve azt látom, hogy elkezdtem öregedni. Egy fehérhátú alfa gorilla jut magamról az eszembe, aki mind a méretei, mind az anyagi javai, mind a hatalma, mind a személyiségjegyei alapján a csúcson van. Van pár jó évem, utána elkergetnek a fiatalabb és erősebb hímek. Szeretnék én is kialakítani valamilyen olyan kapcsolatot egy nővel, ahol nem egy horgonyként élem meg az illetőt akire rákötöttek egy szirénát. Az eddig átéltek alapján tudom, hogy erre szinte nincs esélyem.
A középkorban vélhetőleg most egy kereszteshadjárat közepén darabolnám az embereket, és nem agyalnék ezen. A huszonegyedik században viszont már nem nagyon lehet levezetni a stresszt hasonló módon. A küzdősport nem olyan, az orromból a porcot már 17 évesen kiszedték, mert annyiszor tört edzésen, de kesztyűben püfölni valakit nem az igazi. Vágyom arra, hogy valami normális kalandban részem legyen. Érzem, ahogy az erőm fogy, és még nem csináltam semmi olyat amire emlékezhetnék öregként. Tudom, valahogy teljesen mások a gondolataim, de nem hiszem azt, hogy a mai világ arra lenne kizárólag berendezve, hogy a feminin férfiak lehessenek kizárólag boldogok. Valahogy azt látom, hogy a társadalom megborult és olyan izékkel van teli, akik nem tudják a saját nemüket. A férfiak sodródnak, a nők meg irányítani akarnak. Ebből jó biztos nem fog kisülni.
