Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.

Sziasztok,

rendszeres olvasója vagyok a blognak és sok hasznos tanácsot találtam már a hozzászólások között. Bennük bízom én is. Még sosem írtam sehova ebben a témában, 21 vagyok, az önbizalmam közepes, külsőm is átlagos. Nehezen ismerkedem, főleg a világhálón van hozzá bátorságom, úgy gondolom, sokkal több lehetőség van a bemutatkozásra, míg élesben, nyílt színen idő és helyzet kell hozzá és lehet, hogy a másiknak ehhez nincs elég türelme. Vagy nekem bátorságom. Még nem is csináltam, hogy idegen lányokat szólítsak meg.

Túl vagyok pár találkozón, melyeket hosszas levelezés előzött meg. Idén három volt. Az egyikből lett csak egy rövid távú, de annak is vége szakadt. Az a benyomásom, hogy a lányok hamar kiábrándulnak, annak ellenére, hogy őszinte, figyelmes és odaadó vagyok. Azt nem mondom, hogy bevállalós és izgalmas is, lehet, itt a baj. Beszélgettem nálam idősebbekkel és tapasztaltabbakkal és azt mondják, hogy először nem árt egy kicsit ferdíteni. De én nem tudom behazudni, hogy kocsim van, saját lakás, meg jó állásom vagy pénzem. Ezek hamissága előbb-utóbb kiderül, és akkor megint gond van.

Egy idő után azt érzem – bár mindent megteszek, hogy ne így legyen – már nincs meg a vonzalom. Nem tudom, mi alapján alakul így? Jót beszélgetünk, nem érzem magamon a bizonytalanságot sem. Eleinte persze nem vagyok túl nyitott, de amikor már haladunk, ugyanúgy akarjuk a folytatást. Nem tudok hazudni, és vetíteni, de ismerek olyanokat, akik profik benne. Ők lennének a követendő példám? Azt viszont észreveszem, ha nekem hazudnak, mert többnyire megváltozik a másik hangszíne, a testbeszéd ( van, aki ügyesen irányítja még ezt is) és elárulja őket.

A dilemmázás sokat kivesz belőlem, de ez van. Amikor azt a választ kapom, hogy „majd meglátjuk, nem ígérek semmit” kedvem lenne behazudni valamit, de előre érzem, hogy nem csinálnám hitelesen, bebuknék vele. Szeretem a konkrétumokat és megtisztelem a másikat is annyival, hogy őszinte vagyok, még ha nem is olyan fényes az a kép, amit ő hinni szeretne.

Volt olyan lány, akit ha felhívtam, alig tudtam kipréselni magamból valami értelmeset, és amikor találkoztunk, idegennek éreztem, pedig az elején kölcsönös volt a vonzalom. Nálam van a baj, vagy a lányok se tudják, mit akarnak? Már lassan összeraktam, hogy mit lehet mondani és mit inkább elhallgatni, de nem túl ösztönző, hogy már az elején ilyen előterven kell gondolkozni.