„Tetszem neki, ez elég régóta nyilvánvaló. Majdnem minden nap arról szólt, hogy bizonyos időben bizonyos helyen csak kettesben beszélgetünk” – a munkahelyi barátkozást egyesek könnyen flörtnek vélhetik. Amikor Levélírónk privát találkára hívta a férfit, homályos választ kapott, nehezen tudta kihámozni belőle a valódi szándékot. Ám a pasi azóta is ugyanolyan közvetlen vele.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
A helyzet: nem rég szakítottam a barátommal. Az oka annyi volt, hogy neki sok női barátja lehetett, míg ha nekem voltak férfi barátaim, azokra mind féltékeny volt, holott természetesen semmi okot nem adtam rá, nem volt köztünk több. Aztán történt, hogy ő a tudtomon kívül egy hosszú hétvégét töltött kettesben, utazással, az egyik állítólagos barát-barátnőjével. Én csak a közösségin, egy elejtett megjegyzésből tudtam meg. És miért titkolná, ha nem okkal? Amikor szembesítettem, csak hebegett-habogott, tehát elég gyanús volt. Amikor megmondtam neki, hogy szakítani akarok, nem tiltakozott és ebben is maradtunk.
Van egy munkatársam, akivel régóta kerülgetjük egymást. Most, hogy próbálkozhatna, nem látok részéről sok hajlandóságot. Kezdjük ott, hogy egyszer sem kérdezte meg, van-e barátom, de mégis nagyon kedves hozzám. Amikor sor került rá, a szakításomat elmondtam neki, ő vigasztaló volt, és vártam, hogy felbátorodik. Tetszem neki, ez elég régóta nyilvánvaló. Majdnem minden nap arról szólt, hogy bizonyos időben bizonyos helyen csak kettesben beszélgetünk. Róla sem tudtam akkor még, hogy van-e valakije. Nem mondta, nem kérdeztem. Ő sem kérdezte, nálam mi a helyzet.
Sok közös témánk van, az érdeklődésünk is nagyjából egyező, ugyanazokat a sorozatokat és zenéket, helyeket szeretjük (a vicc kedvéért, ő a volt barátommal pont egyidős, 8 évvel idősebb nálam). Nem hiszek abban, hogy az új szerelem új életet is ad, nem ezt keresem, de én sem vagyok semleges felé.
Pár napja felvetettem, hogy találkozhatnánk egyszer munkán kívül. A válasza elég váratlanul ért, mert azt mondta, hogy nem férne most bele egy kapcsolat az életébe. Innen legalább tudtam, hogy nincs párja. Viszont ez a válasz meglepett és el is szégyelltem magam, mert nem azt kérdeztem, hogy járna-e velem. Ennyire átlátszó lettem volna? Mondhatott volna ezen kívül sok mindent. Tudatosult bennem, hogy a javaslatomat úgy vette, mintha nyíltan randira hívtam volna.
Aztán küldött egy e-mailt, amiben leírta, hogy érzi, hogy megbántott, nem akart, de ezen túl csak mentegetőzést írt, hogy a munkahelyi viszonyok nem ajánlatosak, amúgy is sok egyéb dolga van, etc. Természetesen megértem és tiszteletben tartom a döntését. Azt is tisztelem, hogy ezt megmondta és ilyen korrekt volt. Nem mondott nemet, de igent sem.
Ezek után hogy viselkedjek vele? Mert ő azóta is kedves, közvetlen velem, mosolyog rám. Ugyanolyan. Én pedig próbálom kerülni... Azt kellett volna válaszolnom neki, hogy rendben, de ha valami változik nála, akkor számíthat rám? Ez így nem túl egyértelmű szánalmas? Lehet még ebből valami ezek után ?
