„A megszerzésig néznek férfinak, azután már nem, csak kiszolgálónak. Pedig kiállok magamért, nem tűröm az alázást, de szerelmesen nem tudok elválni”- Levélírónk nem érti, miért ilyen üres és hideg néhány nő. Miért kell 1-2 hónapig a csodálatos hercegnőt mutatni, ha mögötte nincs semmi? Nekik lehetnek érzéseik, de ha a férfinak vannak, az már probléma.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Neves pszichológusok említik, hogy a legnagyobb bátorság kimondani, kimutatni az érzéseinket. Szerintük az a "Férfi" aki kimutatja. Sajnos a hölgyeknél, akikkel szerelembe estem, azt tapasztaltam a kezdeti fellángolás után, hogy fárasztom őket. Minden szempontból gond, ha bármi negatív érzésem volt feléjük. Idősebb, fiatalabb mind arra vágyott csak, hogy szórakoztató bioszexrobotként működjek. Senki ne zavarja meg a nyugalmukat, nekik jár a kényelem, a pihenés, szórakozás. Egyik sem erőltette meg magát, hogy programokat találjon ki, vagy esetleg meglepetést adjon, rám legyen kíváncsi.
A szerelmek kezdetével mindig csak a szépet mutatták, egy pár hónap elteltével pedig tovatűntek ezek az álarcok. Lusták, elkényelmesedettek lettek, ez a szexre is értendő, csak egy darab faként viselkedtek, nem kezdeményeztek. Persze az első pár megfogós hónapban szexakrobataként játszották a szerepüket. Felületesek voltak, nem is ismertek, nem voltam nekik érdekes. Nem volt igényük semmire, se szellemileg, se érzelmileg, sehogy. Mindegyik maximálisan konfliktuskerülő volt. Igen széles repertoárral rendelkeztek, a „Nem szólok ma hozzád”-tól, a szexmegvonásig. Majd szépen ráuntak a kapcsolatra, amibe semmit nem adtak bele és tovább liánoztak.
Jelenlegi kapcsolatomban is így állok 40 felett. Zavarják az apró gondjaim, az érzéseim, gondolataim. Nem vagyok boldog, mert nincs meg a másik fél a kapcsolatban, csak én viszem a hátamon a kapcsolatot. Nincs partnerem, csak stagnálás van ebben a kapcsolatban, nincs fejlődés, visszafog. Hiába jártam vele családterapeutánál, semmit se ért. Akkora az ego, hogy a neki megadott megoldásokat sem érti. Nem értem, hogy miért ilyen üresek, hidegek ezek a nők? Miért kell 1-2 hónapig a csodálatos hercegnőt mutatni, ha mögötte nincs semmi. Miért szívatnak? Nem értem őket. Nagyon kevés a normális nő. Úgy érzem egyedül jobb élni, mint ilyen lehúzó emberekkel. Pedig nincs gond a kinézetemmel, anyagi szempontból is rendezett vagyok, az ágyban se volt soha panasz. Csak az a problémájuk, hogy vannak érzéseim.
Mivel főleg hosszabb kapcsolataim voltak, így nem tanultam meg soha szakítani. Végig szenvedtem mindet, addig, amíg nem mondták ki. Nem tudom, hogy kell. Ha szerelmes vagy a másikba, akkor hogy lehet megtenni emberségesen, nem odavágva? Lehetőleg kevés fájdalommal.
Hiába mondom el nekik, hogy nem fogom ezt folytatni, nem érzem velük jól magam...nem vesznek komolyan, ledumálnak, visszavágnak, még nekik áll feljebb! Egy cseppnyi érzés sincs bennük, attól sem félnek, hogy véget érhet a románc, nem tesznek a kapcsolatért, nem is érdekli őket, mert jön a másik pasi...
Úgy érzem a megszerzésig néznek férfinak, azután már nem, csak kiszolgálónak. Pedig kiállok magamért, nem tűröm az alázást, de szerelmesen nem tudok elválni, pedig tudatosan tudom, hogy nem jó kapcsolatban vagyok.
Tényleg az a férfi a nőknek, aki nem mutatja ki az érzéseit, netalán alázza? Miért ennyire üresek a nők?
Szeretném a véleményeteket kérni.
