Helyettem mindig a söröket választja

2016. december 21. 08:22 - csajokespasik

„Aztán hozzáköltöztem, amiből 2 hónapot bírtam ki, majd azt mondtam, hogy az anyámhoz kell visszamenni, mert sokat kell segíteni neki” – megtaláltuk az év leglabilisabb kapcsolatát: a nő mindent eltűr a pasitól, aki annyira semmibe veszi őt, hogy az már röhejes. A meglepi vacsiból otthoni főzőcske lesz, a kimozdulásból pedig magányos sörözés. Lehet, hogy az újévet szakítással kéne kezdeni?

 

Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.

 

Sziasztok,

32 éves nő vagyok, a barátom 27 éves, két éve vagyunk együtt. Elég szokatlan körülmények közt jöttünk össze, mert az elején azt mondta nekem, „Nem egymást keressük”, én le is tettem volna róla, ha utána 1 héttel fel nem hív, hogy találkozni akar. Mi változhatott meg benne? - gondoltam, de azért találkoztunk, ahol én jól éreztem magam, majd utána eltűnt 1 egész hónapra. Amikor újra előkerült, azt mondta, bocs, sok a melója... (annyira, hogy egy sms-t se tudna küldeni?). Igazából mindezek után 1 hónapra jöttünk össze csak.

Addig én beleszerettem, elmondtam az érzéseim, de ő elutasító volt. Nem beszeltünk, majd megint ő keresett fel. Utána megint elutasító választ kaptam. De megint csak találkoztunk, beszélgettünk, én leírtam, mit érzek, valamint azt is, hogy jobb lenne nekem ebből kilépni, mert összezavarodtam, és már inkább csak szenvedek a sok visszautasítástól meg bizonytalanságtól, és ne is beszéljünk többet. Ekkor elmondta, hogy nincs tisztában az érzelmeivel, ezért távolságtartó és meg kell, hogy bízzon bennem. Ezt most mégis mire véljem? Létezik ilyen?

Aztán hozzáköltöztem, amiből 2 hónapot bírtam ki, majd azt mondtam, hogy az anyámhoz kell visszamenni, mert sokat kell segíteni neki – ez valahol igaz is volt. Nagyon ritkán járunk el valahova, ami hiányzik, hogy együtt kimozduljunk. Nem mindig van kedvem nála ülni és filmet nézni. 1 hónapban ha egyszer vagy kétszer mentünk együtt valahova. Ilyenkor a barátaimmal megyek el, pótolom, ami hiányzik, és ez meg neki nem tetszik. Néha annak is örülnék, ha egy kávéra beülnénk valahova, már ennyi is hihetetlenül boldoggá tenne.

Múlt héten azzal fogadott, hogy a névnapomon szeretne velem ünnepelni, és elvinne vacsorázni. Előtte megnéznénk egy karácsonyi vásárt is. Ebből az lett, hogy agyilag arra jutott, hogy elmenés helyett inkább magánál főzne valamit, de hozzátette: ha az anyám éppen sokat főzött, hozhatok abból is... Sírás kerülgetett. Ha a vacsorát meglepetésnek szánta, az lett. A kimozdulásból sem lett semmi, hiába könyörögtem, már ahhoz sem volt kedve, végül az enyémet is elvette, főleg, amikor láttam, hogy neki mennyire nincs közös programhoz velem hangulata. Vesz négy sört, én meg nézem, ahogy issza: általában ez van.

Fiatalok vagyunk, nem otthon kellene minden hétvégén ülnünk... Túl sokat várok el?

Köszönöm a segítséget,

 
Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://csajokespasik.blog.hu/api/trackback/id/tr10012064595

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása