Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

A sok tabletta tönkreteszi a szexuális életünket

2017. január 02. 07:44 - csajokespasik

Az antidepresszáns szerek miatt a férfinek gyakran nehézségei támadnak az ágyban, a barátnő pedig egyre inkább azt érzi, hogy csökken iránta a szexuális érdeklődés. Nála pont fordítva van: az ő vágya most erősebb, mint valaha. Jelenleg sokat agyal azon, mikkel tudná egy kicsit felpörgetni, még egy kis szerepjátékban is benne lenne.

 

Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.

 

Sziasztok!

29 éves nő vagyok, kicsit kevesebb mint 1 éve kapcsolatban egy férfival. Ő 38 éves, nem volt még házas, 1 komolyabb párkapcsolaton van  túl.  Jól megértjük egymást, sok időt töltünk egymással. Hivatalosan nem költöztünk össze, de minden este egymás mellett alszunk el. Mindkettőnknek megvan a maga kis kuckója.

A problémám, illetve az aggodalmam a következő: ő antidepresszánst szed jó pár éve. Volt egy időszaka 20-28 éves korában, amikor pánikrohamok nehezítették meg az életét, olyannyira, hogy a legrosszabb időben a házat sem hagyta már el. Elmesélése alapján hosszú évekig járt terápiára, de csak a bogyóval sikerült normalizálni a helyzetet. Amióta ismerem, nem volt pszichológusnál vagy pszichiáternél.

Jómagam is meglátogatom olykor-olykor az agyturkászomat, tehát egy nagyon picit belelátok, hogy mit csinálnak és mire jók. Titkon eddig úgy álltam a "pánikrohamokhoz", hogy "ugyan már, csak hiszti", míg édesanyám meg nem halt és nem éltem meg az én első pánikomat. Lényeg az, hogy felfogtam, mi az és nagyon is el tudom képzelni, hogy úrrá lesz valakin a pánik, ami egy életvitellé válhat.

Az antidepresszáns szedéssel kapcsolatban a hónapok folyamán elkezdtem kicsit gondolkodni. Két vonalon mozog az agyam:

1. az antidepresszáns egyik mellékhatása, hogy nagyon nehezen "megy el". Talán kétszer volt olyan, hogy velem normálisan vaginális úton, szex közben. Inkább jellemző az, hogy ő kézzel segít magán. Az ok az, hogy a makk kevésbé érzékeny, tehát vagy kézzel élvezi, vagy análisan. Lényeg a lényeg, nálunk én megyek el. Ő majd. Valamikor. Utána. Holnap. Legtöbbször részese vagyok az orgazmusának, csak másképp... Higgyétek el, ami tapasztalatot eddig gyűjtöttem, dobhattam ki az ablakon. Nála minden más.

Kicsit frusztráló, de ami jobban aggaszt, hogy ez neki milyen. Gondoljatok bele: „A nő, akivel vagyok, nem tud kielégíteni”. Beszéltünk erről, hogy többször volt olyan az életében, hogy ő szerette volna, de a szerszáma nem volt ebben partner. Hál istennek, nálunk ez még nem fordult elő, DE...van egy olyan aggodalmam, hogy....miután ennyire stimulálva van nála ez a téma...ezért "erősebb" ingerekre van szüksége, mint másoknak. Miért gondolom? Mert már ezalatt az egy év alatt érzem, hogy csökkent irántam a szexuális vágya. Ez számomra teljesen új. Én szoktam az lenni, aki egy kicsit elhidegül.

Közben mentálisan úgy érzem, igazán közel vagyunk egymáshoz. Szeretjük egymást. Nem tudom érthető-e? Egyrészt intenzívebb a kapcsolatunk, másrészt halványodott.

Nálam viszont a vágy erősebb, mint valaha és ez frusztrál. Nyilván agyaltam azon, mikkel tudnám egy kicsit csiklandozni az idegrendszerét. Nem is vagyok elrontója semmi jó kis szerepjátéknak vagy hasonlóknak... viszont ugyanakkor az is fejbe vág olykor, hogy MÈG CSAK 1 ÉV és már ilyeneken agyalok.

Vagy ez normális, csak számomra szokatlan? Szóval ez volt kérdés Nr. 1
- Az antidepresszáns elveszi a mély pontokat, ugyanakkor elveszi a magas pontokat is az életben. Tehát az örömöt is csillapítja. Annyira nem vagyok jártas a témában, de azon kapom magam, hogy olyanokra gondolok, hogy mi van, ha a bogyó nélkül nem is szeret, vagy én nem szeretném. Nem tudom, milyen szinten változtatja meg az embert. A kérdésem ezzel kapcsolatban, hogy beszélnétek-e vele a helyemben erről, hogy ilyen aggodalmaim vannak? Ez volt kérdés Nr. 2.

És zárókérdésként: ti próbálnátok feszegetni azt a kérdést, hogy mi lenne ha... megpróbálná lerakni? - Megvallom, egyszer belefutottam és ő reagált is rá, de aztán nem feszegettem a témát. Azt mondta, hogy ő is gondolt már rá, de annyira fél egy újabb pánikrohamtól és hogy utána újra be kell állítani a gyógyszereit, hogy nem... nem próbálta meg.

Előre is köszi a brainstormingot,

Üdv:

M

 
Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://csajokespasik.blog.hu/api/trackback/id/tr5912090071

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása