„Amikor elvétve találkozom korombeliekkel, rögtön feltűnik, hogy mennyire másak, mint én, más zenét szeretnek, más gondolkodásúak” - és emiatt Levélírónk nem is jön össze velük. Amikor visszautasítja a korabeli jelentkezőket, úgy vélik, ő a hibás, és ma már esélyt adni is fél. A környezetében lévő férfiak többnyire foglaltak, ezért hozzánk fordult, hogy megtudja, hol ismerkedhetne meg olyan pasival, aki érett, független, értelmiségi és komoly kapcsolatot keres.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Sziasztok! Első éves egyetemista lány vagyok. Ritkán járok el társaságba, ha hívnak is, megválogatom, kivel és hova, nehezen mozdulok ki és nem is tudom elengedni magam úgy, nem vagyok kimondottan bulizós alkat. Szeretem, ha az este kiszámítható. Szívesebben megyek kiállításokra vagy színházba, kulturális programokra. Ezek valahogy közelebb állnak hozzám. Az egyetemi szakom is ilyen irányú. Ha nagyobb társaság gyűlik össze, az is inkább lányokból áll.
A problémám az, hogy a korombeli férfiakat nem tudom komolyan venni, éretlennek érzem sokukat, és akikkel eddig találkoztam, folyton a bulizás meg az ivás volt a téma. Nem vonzódom hozzájuk... Az egyik már az első találkozón azt tervezte, milyen hajnalig tartó bulira vinne el, ahol a főszerepben az állna, hogy minél hamarabb szétcsapja magát... És én erre nem vagyok kíváncsi. A hangos zenét sem viselem el.
Eddig két komolyabb kapcsolatom volt, negyvenes, vagy negyven felé tartó férfiakkal. És velük jól érzem magam. Amikor ezt közlöm olyan emberkékkel, akik szeretnének tőlem valamit, azt mondják, ez csak valamilyen komplexus nálam... Mert hogy miért ? Ezt a visszautasítást nehezen fogadják el, azt gondolják lerázó-szöveg. Próbáltak meggyőzni, hogy tartós kapcsolatra ne számítsak a nálam jóval idősebbekkel, hiszen a korkülönbség az mindig meg lesz köztünk.
De amikor elvétve találkozom korombeliekkel, rögtön feltűnik, hogy mennyire másak, mint én, más zenét szeretnek, más gondolkodásúak, (kimondom, lesz, ami lesz: néha kiábrándítóan buták és érdektelenek) semmi értelmesről sem lehet beszélgetni velük, más érdeklődésűek, és ha a fiú nem az esetem és emiatt visszautasítom őt, akkor úgy véli, én vagyok a hibás, a válogatós, a szűzk*rva, a nem tudom mi. Én adtam esélyt. De ha már esélyt adni is félek emiatt??
Az idősebb férfiak közt is vannak éretlenek, de az hamar kiderül, ha nem működik már az elején. A problémám inkább az, hogy a környezetemben lévő férfiak többnyire foglaltak, ezenkívül nem vagyok egy kezdeményező, és hozzám is ritkán mernek odajönni. Egyelőre nem tudom, hogy hol ismerkedhetnék élőben olyan férfivel, aki független, értelmiségi és komoly kapcsolatot keres.
