A csaj ex-barátja még mindig jelen van. A kapcsolat elején a jelenlegi pasi megértően fogadta a dolgot, hiszen nem rég mentek szét, pár hónap és rendeződik az ügy. Ehelyett a vigasztalálkák a mai napig tartanak... Posztolónk a végsőkig hisz a barátnőnek, mintsem szembesüljön egy esetleges kellemetlen igazsággal.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Üdvözletem! Előre leszögezném, hogy eddig nem voltam féltékenykedő típus, és inkább az érdekelne, hogy Ti mit gondoltok erről a helyzetről. Két éve vagyunk együtt a barátnőmmel. Nappal mindkettőnknek olyan állása van, ahol sok munka és kevés fizetés van, de minden tőlem telhetőt megteszek, hogy működjön a kapcsolat. Az elejétől tudtam, hogy a volt pasijával, akivel huzamosabb ideig volt együtt, baráti kapcsolatban maradt és találkoznak néha. Hogy ténylegesen mennyi időt töltenek együtt, azt csak akkor tudom, ha beszámol róla. Megbíztam benne, csak nem értettem, miért tartja vele még mindig a kapcsolatot.
Többször találkoztam a volt párjával, nem egy elveszett, a szakításba belerokkant valakinek tűnt, akinek utókezelés kell. Azt nem tudom, hogy van e most nője. Valószínűleg nincs. És itt félek megjegyezni, hogy talán azért nincs, mert nincs is rá szüksége, hiszen itt az enyém, akit már jól ismer, kényelmes megoldás, be van járatva... ő meg elég rámenősnek tűnt ahhoz, hogy egy „jó lelkű, segítőkész nőt” egy kis önsajnáltatással ágyba csalogasson.
Nem tudnék belenyugodni abba, hogy esetleg szeretőnek tartja mellettem őt.
Amikor a volt pasija egyszer engem hívott fel, az én telefonomon kereste őt, nagyon össze kellett szednem magam, hogy ne küldjem el melegebb éghajlatra őket – milyen meggondolásból adta meg neki a számomat? (később erre azt felelte, azért adta meg, hogyha őt esetleg nem érné el és valami sürgős...)
A kapcsolatunk elején úgy fogadtam el ezt a dolgot, hogy oké, nem rég mentek szét, pár hónap és rendeződik a dolog, de ez a kapcsolattartásuk már folyamatosan 2 éve tart... Minek találkoznak még? Én egyetlen exemmel sem tartom a kapcsolatot, még olyan szinten sem, hogy szülinapi üzenetet, vagy bármi egyebet küldjek neki. Nem azért, mert haragszom rá, hanem mert nem látom értelmét. Hisz nem barátok voltunk. Én így látom.
Volt egy vitánk, miután jött egy szorgalmi időszaka, amikor nem találkoztak, nem is hallottam felőle – legalábbis nem osztotta meg velem, ha mégis. Viszont megszaporodtak azok az alkalmak, hogy szülői látogatás meg egyebek, házon kívül. ...és vajon mire gyanakszik ilyenkor a másik?
Azt mondogatta, hogy többet lesz itthon, és végre többet lehetünk együtt. De sajnos volt olyan, hogy péntek délutántól vasárnap délutánig nem láttam. Azt mondta, a szüleinél lesz. És nem mertem az anyját felhívni, mert ha nem ott van, akkor neki is rossz lesz, és nekem is magyarázkodni kéne. Meg a bizalom, ugye. Milyen indokkal hívnám fel? Ennyire nem bízom benne? Hogyan tudjam meg az igazságot anélkül, hogy bárkit is kellemetlen helyzetbe hoznék?
Jelenleg megint ott tartunk, hogy meg akarjuk oldani a problémát, de ő szépen elmagyarázza, hogy túlreagálom, és ne legyek féltékeny. Mindent mond, csak azt nem, hogy vele nem találkozik. Szeretjük egymást, az ágyban is rendben megy minden - egyik ismerősöm szerint, pont azért, mert a másik csávó is besegít, de örülnék, ha ez nem lenne több egy viccnél... - hozzáteszem, nincs egyértelmű bizonyítékom, hogy találkoznak még, ezért bonyolult ez az ügy. Fordított helyzetben ő is ilyen toleráns lenne vajon?
