Már tényleg csak rövid kapcsolatok léteznek?

2017. február 13. 07:47 - csajokespasik

„Nem látok olyan kapcsolatot, ami tartós és irigyelni tudnám. Persze a kapcsolat kezdeti szakasza mindig jó, ...de utána történik valami, ami lehetetlenné teszi a kitartást” - ha két olyan ember jön össze, akik pár hét múlva már ölik egymást, azok nem is ismerték a másikat teljesen, se saját magukat. Levélírónk arról panaszkodik, hogy nem ismer a közvetlen környezetéből működő kapcsolatot.

 

Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.

 

Azokhoz szólna a kérdésem, akik huzamosabb ideig élnek már párkapcsolatban. Az utóbbi időben eltöprengtem: környezetemben tíz emberből nyolc elvált. Tehát óhatatlanul ez lesz a vége, ha nem tartja össze a kapcsolatot a rejtélyes hozzávaló, ami a....? - ezt a mondatot nem tudom befejezni. Akik nem házasok (vagy épp nincsenek semmilyen kapcsolatban) azok folyton panaszkodnak, hogy mennyire nem jól érzik így magukat. Amikor meg párjuk van, képesek a jelenlétemben, nyilvánosan civódni egymással, nemritkán fültanúja vagyok egy-egy telefonon folytatott veszekedésnek is.

Vegyünk két embert, akik minden valószínűség és feltételezés szerint, szeretik, vagy egykor szerették egymást: hogyan tudnak ilyen ellenségesen bánni egymással? És ha csak egy-két esetről lenne szó, nem pedig általános jelenség lenne, akkor nem téma, de majdnem minden kapcsolat ilyen ma már.

A másik dolog meg az, hogy szakítás vagy válás után a másikat elkezdik nem emberként kezelni: akivel egykor megosztotta az ágyát, asztalát. Számomra érthetetlen – hacsak nem 10 nővel csalta meg egyszerre – hogy egy nőnek miért kell mindennek elhordani a levetett pasiját és ennyire gyűlölni, amikor kulturáltan is meg lehetne oldani? A sértettség miatt, vagy mert nem tudja megemészteni?

Nem ítélkezni akarok mások felett, mert még én is kerülhetek hasonló helyzetbe, de jelenleg elképzelhetetlennek tartom, hogy bármi miatt is gyűlöljem azt, akit szerettem. Én is éreztem már kapcsolatban, hogy nem bírom sokáig és elegem van, de szerettem és kitartottam, amíg tudtam és utána normálisan váltunk meg egymástól. Amiket látok, azt eredményezték bennem, hogy nem merném simán kijelenteni, hogy létezik valakinek duál-párja, akivel le lehet élni hátralévő életeket.

Ma már tényleg csak ilyen „ideiglenes” kapcsolatok vannak? Ha két olyan ember jön össze, akik pár hét múlva már ölik egymást, azok nem is ismerték a másikat teljesen, se saját magukat. Szinte nem ismerek a közvetlen környezetemből működő kapcsolatot, vagy olyat, aki elmondhatná, hogy ilyenben él. Ismerek egy 5 éves kapcsolatban élő nőt, aki mindenkinek azt hintette, hogy milyen jól megvannak, és kiderült, pont karácsonykor, hogy ez totálisan nem igaz, csak ferdítette, hogy irigyeljék, vagy megmutassa, hogy létezik ilyen, ő aztán a kivétel, vagy csak azt mondta, amit szeretett volna megélni.

A szerelemnek nevezett dologról pedig: valahol hallottam, hogy az az érzés, amit a nő szerelemnek tart, az a férfi értelmezésében csupán a szexért adott hála. Csak azért említem, mert sokan a kapcsolatok ellaposodását a szex elmúlásával magyarázzák. Ha ez így van, akkor minden kapcsolat 3-9 hónapig tartana... tehát ez sem a megoldás kulcsa.

Olvastam olyat is, hogy „esküvő utáni depresszió”... - ez nekem új volt, és én is marhaságnak tartottam, amíg többször nem láttam másokon, még az ifjú férjen is, amikor meghívtak, vagy én őket... Aztán telnek a hónapok, netán évek, és egyik vagy másik hirtelen behúzza a vészféket, megfigyelésem szerint többnyire az évfordulók környékén „jönnek rá”, hogy mégsem passzolnak és nem ő az igazi, mert a másik valójában vállalhatatlan valamitől. Mindig a másik. Komoly további rejtély számomra a Második meg Többedszeri szakítások is... Ha jól értem, adtunk egy esélyt annak, ami már addig sem működött... Én ezt úgy értelmezem, hogy míg mást keresünk közben, addig jól jön egy kis szex, mert az exet már legalább ismeri és arra jó még. Tehát, ellentmondásos és vicces módon, a szakítás után normalizálódik a kapcsolat... Summázva: Nem látok olyan kapcsolatot, ami tartós és irigyelni tudnám. Persze a kapcsolat kezdeti szakasza mindig jó, ...de utána történik valami, ami lehetetlenné teszi a kitartást.

N.

 
Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://csajokespasik.blog.hu/api/trackback/id/tr9212253390

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása