Nem tudok megszabadulni tőle!

2017. február 15. 07:45 - csajokespasik

„Előfordult párszor, hogy követett, vagy kocsival parkolt a házunk előtt. Fontolgattam, hogy elköltözöm” - eleinte mindkét félnek megfelel a csak szexkapcsolat, de amikor a nő oldaláról befigyel egy új jelölt, a pasi bekeményít. Pedig már rögtön az elején megbeszélték, hogy ez alkalmi lesz, és a férfi akkor ezt el is fogadta. Posztolónk ezért nem érti azt, amit most művel.

 

Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.

 

Sziasztok,

Honnan is kezdjem? Eleinte szexkapcsolatnak indult ezzel a férfival az egész, végül 1 évig tartott valahogy a dolog. Mindegy, neki is megfelelt így, nekem is megfelelt. Én 29 éves vagyok, ő 38. Hiába húzódott 1 évig, én nem éreztem rendes, a szó hagyományos értelmében vett kapcsolatnak, és annál többnek, mint aminek indult. Nem kérdezgette az érzéseimet, én sem az övét - minek is? - és így ment. Működött, amíg működött. Ott derültek ki az ő érzései, amikor megemlítettem neki, hogy találkozgatok egy másik férfival. És akkor mi végeztünk is. Így  kezdődött ez az egész, ami tulajdonképpen máig tart.

Nem tudom lekoptatni őt. És utána elmondott mindennek, olyan nőnek titulált, aki pont messze áll attól, ami vagyok. Szóval, én lezártam (már rögtön az elején megbeszéltük, mi lesz, ő is megértette akkor, én mit szeretnék, és elfogadta – ezért nem értem ezt most). Utána előfordult párszor, hogy követett, vagy kocsival parkolt a házunk előtt. Fontolgattam, hogy elköltözöm, de aztán úgy éreztem, hogy nem kéne menekülnöm, mert ha másik városba is mennék, valahogy megtudná, jönne utánam.

Amikor rászóltam, elmaradt egy darabig, aztán megint újra kezdődött. Utána már „csak véletlenszerű” összefutások voltak közös helyeken, többek közt, ahol megismerkedtünk. Azokat kerülni kényszerültem. Persze, csak beszélni akar velem... A határt még nem lépte át, és amíg le nem tiltottam, ürügy-szövegeket írt nekem, hogy nem tudom-e, hol kapni ezt meg azt? és nem kísérném-e el cipőt venni (??) persze, tudtam, mit akar és mi áll emögött.

Amíg még ismerős volt face-en, láttam, hogy a vitánk után már szinte napi rendszerességgel használja a közösségit, a korábbi havi egyhez képest sűrűbben, egyértelműen nekem üzengetve, hátha meglátom, hogy: szomorú képeket rakott fel, hogy „bánatos nézelődés, magányos alkony” stb. és persze néha láttam, de nem reagáltam rá, pedig egyértelműen nekem szánta. A profilképét is sűrűn cserélte, mert az is aktivitás. Megírtam neki, hogy szerintem nem szerelmes belém, én nem éreztem közben, hogy olyan nagyon az lenne. És ez az egész, amit most csinál, értelmetlenség.

Amikor elmeséltem mindezt egy ismerősnek, azt mondta - majdnem elájultam - hogy emiatt ne bántsam őt, mert amúgy is hibáztatja ő saját magát eleget (??) és ez sokkal rosszabb. Ha nem is 100% együttérzést vártam, erre nem számítottam. Hogy én is hibás vagyok abban, hogy ez 1 évig húzódott. Várjam, míg elmúlik és ne meneküljek előle... ? Nem fogok egy érett embert kioktatni, és többedszerre emlékeztetni, hogy minek indult, és ő abba bele is egyezett, és tartsa magát ehhez. Tényleg én hibáztam volna?

 
Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://csajokespasik.blog.hu/api/trackback/id/tr6812262252

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása