„A problémám az, hogy nem tudom elfelejteni. Azt hittem, pár hét alatt túl leszek ezen az egészen, de sajnos egyre rosszabb” - mindkét fél házas, mégis elindult a szerelem. Eddig még csak csók volt, de a férfi mégsem tudja túltenni magát a történteken. Vajon érdemes két családos embernek viszonyba bonyolódni egymással?
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Sziasztok,
Elég nehéz helyzetben vagyok, és még soha nem írtam semmilyen fórumra, de most elszántam magam, hátha ti tudnátok tanácsot adni. Én 43 éves férfi vagyok, ő 38 éves nő. Mindketten házasságban, biztos egzisztenciával, gyerekekkel. Kimondottan jól működő, boldog házasság mindkettőnké, nem a hiány idézte elő ezt a helyzetet. Tavaly év elején egy projekten kezdtünk együtt dolgozni, bár nem egy a munkahelyünk. Nagyon hamar megtaláltuk egymással a hangot, és a munkakapcsolatból barátság lett. Sokat SMS-ezgettünk, beszélgettünk, néha beültünk egy kávéra is. Nagyon jól éreztem mindig magam vele, egy mély érzésű, vicces, intelligens, kedves nőről van szó. Aztán nyáron, az egyik búcsú puszi véletlenül szájra érkezett, és elkezdtünk csókolózni.
Nem is tudtam addig, hogy engem ennyire vonz ez a nő, hogy ilyen érzéseket képes kiváltani belőlem, amik ott előjöttek. Utána megbeszéltük, hogy ez tévedés volt, aminek soha többet nem szabad megtörténnie, megmaradunk csak barátnak. Sajnos 2 hónap alatt kiderült, hogy ez nem működik, nem tudunk már úgy nézni egymásra, mint előtte, mindig visszakanyarodtunk ehhez a délutánhoz. Akkor megegyeztünk, hogy elbúcsúzunk egymástól végleg, az lesz a legjobb mindenkinek. Ennek már több, mint fél éve. Azóta nem keressük egymást, ha néha összefutunk, akkor is csak köszönünk egymásnak.
A problémám az, hogy nem tudom elfelejteni. Azt hittem, pár hét alatt túl leszek ezen az egészen, de sajnos egyre rosszabb a helyzet. Nagyon hiányzik, az érzéseim felé, nem, hogy nem múltak el, hanem erősödtek. Rajta is ezt látom, ha találkozunk. Arra gondoltam, hogy megkeresem. Hogy adok egy esélyt annak, hogy együtt legyünk, hogy beteljesedjen ez a szerelem, ha csak titokban is. Szívem szerint azonnal felhívnám, de persze az eszem mást mond.
Kérem, aki volt már ilyen helyzetben, főleg az írjon. Tudom jól, hogy mi lenne az erkölcsös, a helyes, próbáltam is sokáig tartani magam, de amit érzek iránta az egyszerűen nem múlik, és egyre boldogtalanabb vagyok. Meg lehet ezt oldani valahogy? Érdemes egy viszonyt kezdeni?
Ha nem, hogy lehet valakit elfelejteni?
P
