Elég ritkán élünk nemi életet

2017. május 02. 07:51 - csajokespasik

„5 éve, a kapcsolatunk felénél, heti háromszor mindig megvolt, aztán már csak kéthetente, végül így fogyatkoztak meg az alkalmak” - ha a másik már érdektelen az ágyban és azért adja csak át magát, mert muszáj, érdemes feltenni pár kérdést. Posztolónk találhatna olyan nőt is, akivel kölcsönösen és azonos mértékben élveznék az együttlétet, de félrelépni nem akar.

 

Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.

 

10 éve élettársi kapcsolatban vagyok a párommal. Az életünk majdnem minden szinten tökéletesnek volt mondható. Dekoratív nő és nem ingadozik a kedélyállapota sem. Mindkettőnk olyannal foglalkozik, amit szeretünk és lelkesen is csináljuk, még a terület is hasonló, így nem untatjuk egymást, ha munkahelyi dolgokról beszélünk. Viszont nagyjából 1 éve elég ritkán élünk nemi életet. Neki fel sem tűnik, hogy nekem igényem lenne rá, néha úgy érzem, azon drukkol magában, nehogy eszembe jusson. Mégis eléldegélünk egymás mellett, szeretetben. Ha szóba hozom, akkor megkapom, amit szeretnék, de magától nem kéri, ami elgondolkodtat egy férfit. Mintha belenyugodott volna, vagy ha rosszmájú akarok lenni: mintha mástól megkapná, és ezért nem igényli itthon. De erre semmi bizonyítékom nincs.

A szenvedély már nem a régi, de ez természetes, nem vagyunk gyerekek, tudtuk, hogy ez lesz ennyi idő elteltével... csak én nem tudtam, hogy ennyire komolyan elsorvad majd. Nem akarom megcsalni, de nagyon sokat gondolok arra, hogy egy-egy ritka alkalommal vele csak levezetem, lezavarom a dolgot... a párommal, aki tulajdonképp érdektelen már benne. Miközben bizonyára találhatnék olyan nőt is, akivel kölcsönösen és azonos mértékben élveznénk az együttlétet. Amikor vele vagyok, úgy érzem fölöslegesen pazarlom az energiáimat, és őt is csak ráveszem, nem örömmel teszi, csak hagyja magát.

Régebben, mondjuk úgy 5 éve, a kapcsolatunk felénél, heti háromszor mindig megvolt, aztán már csak kéthetente, végül így fogyatkoztak meg az alkalmak. Nem vagyunk olyanok, akik nem beszélik meg az ilyen fontos, kapcsolatunkat lényegesen érintő dolgokat, ő is tudja, hogy ez nekem nem elég és mond mindent, de szex közben még mindig úgy érzem, nem lehet változtatni ezen, mert hogyan? Hogyan lehet valamit erőltetni, ami már elkopott? De belemegy. Mintha valami szerződés kötné, amihez tartania kell magát.

Kívánom őt, de amikor látom rajta az érdektelenséget, belőlem is elillan a vágy. Szeretem őt, így nekem a másokkal történő kezdeményezés, akár egy ártatlan flört is, szégyennel töltene el.

Sok mindent bevállaltam a kapcsolatunk érdekében, mindent megtettem, együttműködtem vele, még ha olykor sok stresszel is járt. Bármit csinálok, úgy érzem nem elég, vagy nem elég jó. Nem akarom elúszni hagyni ezt, már csak 6 órát dolgozom, hogy több időm legyen rá. Ebből is látható, hogy nem a kiskapukat keresem.

A párom összebarátkozott egy volt csoporttársával (férfi) akiről folyton mesél. Azt mondja, bemutat majd neki, sok közös témánk lehetne... erre mindmáig nem került sor, de szívesebben megy el vele valahova, mint velem. Könnyedén beszél róla, mintha azt üzenné vele, hogy ő csak haver. Egyszer, de csak egyetlen alkalommal, amikor róla áradozott, azt mondtam neki, hogy akkor költözz hozzá, ... Erre nem azt mondta, hogy ne vicceljek már, hanem azt, hogy: nem akar elköltözni tőlem. És ez az elszólás annyira mellbe vágott, hogy napokig ezen gondolkodtam.

Ezekből látom, hogy neki is vannak még távlati tervei.

Egy közös ismerősünk megosztott velem valamit véletlenül, már hogy a párommal szoktak beszélgetni, és azt mondta, el tudná képzelni az életét nélkülem. Ez rám nézve megalázó, hogy visszahallok ilyet, amit a hátam mögött mondtak egy magánügyemről, és le is taglózott rendesen. Miért vele beszéli meg? Miután ezt tőle is megkérdeztem, továbbra is tartja magát ahhoz, hogy szeret, és nem tud nélkülem élni, és csak egy könnyű beszélgetés volt az, egyáltalán nem komoly, hülye vagyok, ha komolyan veszem /és csak kiragadtam az akkor elhangzottakból valamit, aminek nem ismerem az előzményeit és torzult formában jutott el hozzám. ….- ezt vagy elfogadom, vagy nem, de a probléma még mindig fennáll. Csak mit kéne tennem? Vagy mit nem?

Érdemes ezt a kapcsolatot javítgatni, vagy nincs értelme már? Az ő részéről szerintem inkább csak ragaszkodás van, mint szerelem. És benne van egy harmadik kérdőjeles valaki is. Az is közrejátszhat, hogy neki így jó és kényelmes, egy megbeszélés utáni restart sem sokat lendítene az egészen. Az összeszokásunk túl erős és már sok minden magától értetődik, illetve sok mindenre már nem fordít óvatosságot. Ami talán segítene, az, hogy megtörjük a megszokást: egy darabig külön megyünk és tartunk pár hónap szünetet, semmi kommunikáció. Nélkülem is fenn tudná tartani magát addig.

 
Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://csajokespasik.blog.hu/api/trackback/id/tr4612472851

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása