„Szinte soha nem volt nála pénz (drogra költötte), de az enyémet nagyon szívesen elfogadta, meg amúgy is, hát csak nem leszek anyagias azzal akit szeretek” - igazi mozgalom lett, főleg a felszarvazott férfiak körében, azzal vádolni a nőket, hogy csak a pénzre hajtanak. És ha a nők részéről csak a beismerő hallgatás van, sok férfi általános állapotnak, sajnálatos ténynek fogadhatja el ezeket az állításokat. Íme az ellenpólus.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Sziasztok!
Olvasgatom a blogot egy jó ideje és meg vagyok döbbenve a kommentek nagy részéből áradó nőgyűlöleten. Van itt minden, a hímsovinizmustól kezdve a nők lenézéséig, de személyes kedvencem az az általános vélekedés, hogy a nők mennyire csak a pénzre utaznak. Persze, biztosan van sok ilyen is... Hadd meséljek nektek valamiről, amit sajnos méltatlanul keveset feszegetünk, pedig nagyon is valós probléma. Mégpedig arról, hogy hányszor van az, hogy férfiak húznak le nőket anyagilag. Mert bizony létező és gyakoribb, mint gondolnátok sokan. Csak a saját ismeretségi körömben számtalan esetet tudnék mesélni, de maradjunk a sajátjaimnál.
25-nél idősebb, de 30 alatti nő vagyok és kifejezetten átlagos anyagi helyzetű. Mégis sikerült megtalálnia számtalan olyan figurának, akiknek még annyi sem volt, mint nekem. Persze engem megtanítottak otthon, hogyan kell beosztani, ennyi előnyöm mindig volt. És arra is, hogy soha nem nézzük a férfi anyagi helyzetét párválasztáskor, illetve szó sem kellett essen ilyesmiről, annyira egyértelmű volt a mi családunkban. Szóval én kölcsönös szimpátia alapján belementem ezekbe a kapcsolatokba, pedig volt amelyik úgy kezdődött, hogy meghívott a Vidámparkba, majd a bejáratnál szó nélkül megvárta a srác, míg kifizetem a saját jegyemet. Első randin. És amúgy szó nélkül kifizettem, hiszen egyenjogúság van, meg amúgy is. Volt nekem saját pénzem. Persze már itt fel kellett volna tűnnie, ha másnak nem, hát annak, hogy a faszi egy sudribunkó, de jobb későn, mint soha. Kapcsolatunk alatt többször étterembe vittem, ahol harminc éves létére nem tudta hogyan kell viselkedni, egy alkalommal előre rohant az asztalhoz és levágta magát az első szimpatikus székre, mielőtt a pincér annyit mondhatott volna, hogy fapapucs. Iszonyatosan kínos volt. Cipőt vettem neki, mert nem volt pénze rá, így télen-nyáron egy cipőben járt (később persze rájöttem, hogy ez főleg az igénytelenség, nem pedig kifejezetten az anyagiak miatt volt). Pénzt adtam neki, mikor hónap végén (inkább közepén) elfogyott az övé, hiszen ami az enyém, az övé is - gondoltam akkor még. Pedig otthon lakott a nagyanyjánál, igazán nem tudom mire költötte el, amit megkeresett. Aztán fény gyúlt az agyamban és pár hónap után kidobtam, mert elegem lett, hogy ennyire életképtelen.
Ja, kapcsolatunk végén mivel haknizott a barátainak? Hogy én azért hagytam el, mert nincs pénze, hogy utazgassunk! (Tudta, hogy ez nagy vágyam, de neki soha nem telt rá, kettőnkét meg azért én sem tudtam volna kiszorítani.) Mit lehet erre mondani? Valóban, legalább annyija legyen, mint nekem, mert nem vagyok senkinek a szponzora. A sors fintora, hogy azóta egyébként a rajta megspórolt pénzből bizony még utazgatásra is telt. Másik eset, másik férfi: a drogos, de mélykeresztény személyiségzavaros. Lesújtó családból származik, de ez engem sosem hatott meg, mindenki tanulja meg kezelni a múltját és a családi problémákat felnőtt korára legkésőbb. Nála sok egyéb döbbenetes jellembeli deficit is kiderült, de maradjunk az anyagiaknál. Szinte soha nem volt nála pénz (drogra költötte), de az enyémet nagyon szívesen elfogadta, meg amúgy is, hát csak nem leszek anyagias azzal akit szeretek. Szerencsére egy év sem kellett hozzá míg megvilágosodtam, természetesen kidobtam.
Találkoztam olyannal is, akinek az anyja akkora aranyásó volt, hogy jobban figyelte az én anyagi helyzetemet, mint a saját fiáét, mondván nehogy már mucikát lehúzza valami nő, sőt, legjobb lenne, ha én segíteném ki, én tartanám el a fiát. Azért érzitek a triplacsavart ebben...
Hogy miért nem esik ezekről szó? Azért, mert míg a nőket divat lett a (főleg felszarvazott) férfiak részéről akár teljesen alaptalanul vádolni azzal, hogy "persze, csak a pénzre ment", addig a nők részéről valami eszméletlen szégyenteljes elhallgatás jellemző fordított esetben. Mert melyik nő szeret arról beszélni, hogy a párjának kevesebb van mint neki, és ő segíti ki hónapról hónapra? Hogy ő eteti, ő vesz neki cipőt, kaját? Ezekre szeretnek sokan úgy gondolni, hogy ilyeneket csak a nők csinálnak. Milyen k*rva ciki már fordítva? Persze, a nőnek ciki ez is, hát én sem szerettem dicsekedni vele soha, de most gondoltam leírom, hogy lássák a nőgyűlölő okoskodók is, nemcsak a nők lehetnek anyagilag számítók. Várom a kommenteket.
Anna
