Posztolónk arról panaszkodik, hogy a környezetében túl sok válást tapasztal. Az okokat keresve töpreng. A házasság alatt tényleg képes annyira megváltozni az életfelfogás, hogy az egyik fél hirtelen lelépjen? Vagy mert épp rájön, hogy még nem élte ki magát? Összeházasodunk, aztán ha nem működik, elválunk... Akárhogy is nézzük, egy válás azért nem egyenlő egy szimpla szakítással.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Sziasztok,
nem saját story, inkább csak egy helyzetjelentés, illetve megállapítás. Kíváncsi lennék a többség véleményére, mi okozhatja ezt? A közvetlen környezetemben, ismerőseim közt nagyon sok az elvált, köztük sok olyan pár, akikkel kapcsolatban biztos voltam, hogy szerencsések, és ők aztán passzolnak, és tényleg együtt fogják leélni az életüket. De nem sok évre rá: jött a válás. Nem is szépen, hanem marakodva. A másik háta mögött kipakolt lakások, követelések, fenyegetések.. stb. mintha az ellenséggel bútoroztak volna össze. Még ha úgy is láttam az elején, hogy nagy a szerelem. És ezt legjobban a gyerekek szívják meg, ha vannak. Néha a gyerek megérkezése után nem sokkal kezdődnek a bomlás fázisai.
Nem feltétlenül megcsalás, vagy ilyesmi miatt. Azt nem értem, hogy nyilván a közös fedél alatt élés nem lehet meglepetés nekik, hiszen már előtte is együtt éltek, akkor mi az a nyomós és elfogadható ok, ami egy későbbi válást elindít? Felnőtt ember tudja, hogy egy házasság megfelelő működése sok energiát, odafigyelést igényel, és nem csak a másiknak kell alkalmazkodni, hanem neki is. Rengeteg kompromisszum. Nem lehet elvárás, hogy a kapcsolat magától jó legyen. Gondok mindig lesznek és butaság a másiktól várni, hogy oldja meg. Nem mindig a válás a válasz. A következő kapcsolatban is ugyanezek a dolgok fognak előkerülni – hacsak nem egy másik dimenzióból ide teleportált lényhez megy hozzá, akinek teljesen más lelki működése van.
A jobb életkörülmények közt élőknél nagyobb a válások aránya, azt mondják, és akkor nekik mi a problémájuk? A vagyonmegosztásban látják a boldogságot? Olyat is hallottam, hogyha nem megy x évig a kapcsolat, akkor vállalnak gyereket, hátha az változtat rajta!
Ahogy én látom: a férfiak gondolom korlátozva érzik magukat, és gyakran a nők is, odakint zajlik a buli, hívja az éjszaka, és ő nincs ott, hát borít mindent és megy, vagy nem tudom, nem vagyok nő. A házasság a VALÓBAN érett és felnőtt embereknek való, és igen, onnantól csökken, jelentősen, a bulik száma és a szabadság is, mert elkezdődik az életnek egy új minősége.
Összeházasodunk, aztán ha nem működik, elválunk... de egy válás nem egyenlő a szakítással, egész más alapokon nyugszik. Van, hogy közben változik meg az életfelfogás, és azt mondja egyik vagy másik, hogy még nem élte ki magát... (akkor miért ugrottál bele a házasságba??). És ha valaki ismeri a vérmérsékletét, meg úgy en bloc magát, minek házasodik meg és pláne vállal gyereket, ha még nem nyugodott le? Valami másnak kéne felértékelődnie az évek múlásával. Milyen mintát kap egy gyerek a vasárnapi apuka és a rá állandóan fújó anya mellett? Mert az a tűz idővel biztos hogy el fog múlni, de mit tesznek ezután, hogy fennmaradjon a szeretet, a kötődés? A szenvedély nem marad meg. Vagy nem tudom, biztos van kivétel.
Van olyan férfi, aki már „3 feleséget is elfogyasztott...” - ahogy mondani szokták, de nem értem ezt sem: ha egyszer váltam, biztos hogy soha az életbe nem lépek ugyanabba a hibába. Ha egyszer elvették a kedvem tőle.
Az első hullámvölgy után feladják. Máshol keresik a boldogságot, de ott is ugyanaz lesz idővel. Mindenki hordoz ilyen-olyan sérüléseket, de ha tisztában van magával, nem rontja el a másik esetleg tisztességes szándékait. Ha nem funkcionál: kidobjuk. Egyszerű ez.
Régen miért nem volt ennyi válás? És a régent nem a századforduló előtti időkre értem, hanem már a 20-30 évvel ezelőtti világot. Mert egy egzisztenciát egyedül nehezebb fenntartani, és inkább eltűrték egymás minden hülyeségét? Inkább azokat szólítanám meg, akik már túl vannak rajta: mi volt a válás oka?
