Levélírónk hamar ágyba kerül a férfival, akivel sikeresen összehozták. A folytatás már nem ilyen biztató, mert a pasi egyre több találkozót mond le. Amikor a barátnő viccből azt írja neki, hogy biztos tart valahol egy titkos feleséget, a pasi kissé zavarba jön.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Sziasztok! Életemben talán kétszer voltam szerelmes viszonzatlanul, így talán könnyebb lesz megérteni problémámat. Egy ideje csak a munkahelyemre, meg vásárolni jártam el, ismerkedni nem volt kedvem. Van egy nagyon jó barátom, aki néha kirángat és elmegyünk valahova este. De mindig az az érzésem, hogy ott sok nővel próbálkoznak ismerkedni, csak épp velem nem. És így mindig rossz érzéssel hagyom el a helyet és megfogadom, hogy többet nem jövök. Aztán persze újra megyek, ha eltelt egy kis idő. Zárkózottabb típus vagyok. Csúnyának nem tartom magam, bár szépnek sem, inkább átlagosnak.
Próbálkoztam társkeresőzéssel is, de nehezen engedek közel magamhoz valakit. Aztán az említett barátom bemutatott nekem egy, a harmincas évei végét taposó, független férfit. A lényeg a lényeg: három nap múlva felmentem hozzá és megtörtént, aminek meg kellett – mondom: nem ilyen vagyok. De őt valamiért azonnal a bizalmamba fogadtam és megkedveltem.
Utána még párszor találkoztunk simán és zökkenőmentesen. Úgy éreztem, örömmel van velem. Ahogy én is vele. Nagyon szimpatikus volt első látásra, és jó az emberismeretem. Ezért nem értem, ami most történik.
Megbeszéltünk egy találkozót 16:00-ra, amit előtte 15:30-kor mondott le, amikor én már úton voltam. De nem indokolta, később sem, hiába kérdeztem, azt mondta munkaügy.
Aztán május elején megint mentünk egy általa szervezett dologra. Alig voltunk együtt 10 perce, amikor valaki felhívta, és azonnal bocsánatot kért, majd: „ugye, nem baj, ha most sürgősen távozom, mert halaszthatatlan ...és bepótoljuk...” azzal elrohant. Sorry... Mit mondhattam volna? Hogy ne menjen?
Egy ilyen még elmegy, de azért ebből a „bocsánat, elrohanok-ból” egy sorozat azért elgondolkodtat. És utána nincs magyarázat. Pedig nem sürgősségi orvos. Akkor megérteném.
Legutóbb múlt héten találkoztunk volna, de lemondta... már kezdek hozzászokni. Később e-mailben vicceltem vele, hogy biztos a titkos feleségéhez megy ilyenkor – és nagyon megbánthattam, mert ridegen és röviden válaszolt.
Azon gondolkodom, hogy le kéne ültetnem és feltenni neki a kérdést, hogy milyen fogalmai vannak a hosszútávú kapcsolatokról...?
