A csaj hónapokig lakott Levélírónknál, majd visszaköltözött a pasijához, aki addig is terrorizálta. Pedig a hoppon maradt lovag mindent megtett, hogy a lány végre értékesnek érezze magát, és tudja, hogy neki ennél jobb jár, de hiába győzködte, a fura lány fura szíve másként döntött.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Ez a történet már régóta zajlik, bár én szeretnék pontot tenni a végére. Röviden, lehetett volna egy aranyos barátnőm, aki mégis az exét választotta, aki lenézi, kihasználja, megszégyeníti, és ordibál vele, ha úgy tartja kedve, a karjánál fogva rángatja. Ismerem a fickót látásból + az ő beszámolóiból. Nála idősebb. Említenem sem kell, hogy azonnal féltékeny lett rám, mert köszöntem a barátnőjének. Akkor még nem volt oka rá, ma már igen. Ezzel a lánnyal sokáig csak ismerősök voltunk. Egyszer sírva hívott fel, hogy szakítottak, a csávó kirakta. Feljönne Pestre, de nem tud hova menni (120 km táv van köztünk) hát természetesen felajánlottam, hogy beköltözhet hozzám.
Pár hónapig éltünk így, életem egyik legboldogabb szakasza volt. És meg is történt pár dolog köztünk. Azaz: minden. Iszonyú boldog voltam. Tíz centivel lebegtem a talaj fölött. Végül elköltözött tőlem, azt mondta, a szüleihez. Mint később kiderült, visszament a barátjához, ahhoz a finom és értékes emberhez. Nem értettem, amikor én szerettem és tiszteltem. A szex is működött köztünk (elárulta, hogy a pasija többször kért tőle egy bizonyos dolgot az ágyban, amire nem volt hajlandó, majd azt mondta a faszi, hogyha nem kapja meg tőle, akkor majd megkapja mástól. Számára az a pozitúra egyáltalán nem jelentett volna örömöt, amint mesélte. Utána bocsánatot kért tőle, mert ivott és hülye volt. De ilyet még zsarolásból sem mondok a páromnak. Hogy megkapta-e mástól azt nem tudjuk). És ehhez akar visszamenni. Bántott, hogy hazudott nekem, amikor a szüleit emlegette, hogy valójában odamegy, tudta a véleményem, így nem merte elmondani, hova is megy valójában. A női szívek kifürkészhetetlen útjai.
Azóta a levelezésünkben legjobb barátjaként jelöl meg engem. Ami nem tudom, hogy mennyire megalázó, vagy mennyire megtisztelő : D
Mindent megtettem érte, abban a hitben, hogyha ez a példa ott van előtte, végre embernek érezheti magát, nem pedig egy idióta játékszerének, aki isten tudja, mivel tartja sakkban. Neki annál jobb jár, és reméltem, magába merül, majd józanul választ. Mondtam, hogy jöjjön vissza. Nem akartam a pasiját befeketíteni, hiszen az ő szíve választása, csak valamennyire megérteni ezt. Mi köti hozzá? Semmiben sem függ tőle.
Van abban a városban egy kör, ahova gyakran megyek, bár az utóbbi időkben havonta egyszer, és ha meglátnám őket együtt, nem tudom, hogy viselném. Talán inkább nem is mennék. Nem is tudom, mi lenne, ha váratlan őszinteségi rohamában elmondaná a csávójának, hol is töltötte azt a pár hónapot... nem tudom, hogyan álljak hozzá, ha „Legjobb barátja” nem akarok lenni, milyen státusz van még, ezek után, ha létezik?
