A pasi sosem volt féltékenykedő típus, de mióta a csaja a legjobb fiúhaverjával császkál kettesben, úgy, hogy ő nem lehet ott, egyre inkább feltámad benne. Bár a csaj lejelenti neki, hogy elmegy vele, ő mégis ritkán kísérheti el őket. Miként lehetne úgy csinálni, hogy mindenkinek jó legyen? Türelmes természetű Levélírónknak komoly tervei lennének a barátnőjével, de a haverral nem.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
A barátnőmmel lassan negyedik éve vagyunk együtt. Ennyi ideje ismerem a haverkáját is. Merthogy van egy barátja, akivel sokat mászkál kettesben úgy, hogy én nem vagyok ott. Legutóbb a Tisza tóhoz mentek két barátjukkal kempingezni, persze a tudtommal. Egy ideje fel sem merül bennük, hogy esetleg féltékeny is lehetnék. Méghozzá jogosan. De mindig kidumálja magát. Azt mondja, amikor néha megjegyzem, hogy milyen sok időt tölt vele kettesben, hogy hosszú évek óta ismerik egymást, és aminek meg kellett volna már történnie, már megtörtént volna. De állítólag nem történt.
Ez diplomatikus magyarázat, már-már túl tökéletes. Viszont ha épp velük vagyok, azt látom, hogy a gyereknek nincs igénye más nőre. Nem láttam más nővel. Ez viszont nyugtalanít. Az, ha titokban bele van esve a páromba, a legrosszabb verzió amellett, hogy néha, amikor csak kettesben vannak, még milyen egyéb intim dolgok történhetnek köztük, ami már túllép a barátságon. Amikor erről beszélek, esetleg előttük, akkor a lehető legtermészetesebb magától értetődéssel mondják, hogy ugyan már, ne is folytassam, mindez köztük csak egy régi és jó baráti kapcsolat.
Csak én nem hiszek a fèrfi-nő barátságban. Egyszer, amikor kettesben hétvégéztek épp valahol, én meg egyedül iszogattam, órákig sms-eztem a gyerekkel, aminek az lett a vége, hogy leírtam neki a legrosszabb érzéseimet vele kapcsolatban, és nem túl szalonképesen. Utána persze bocsánatot kértem, amit vagy jól tettem, vagy nem. És itt tartok jelenleg. Nem tudom mit tegyek hogy mindenkinek jó legyen és ne én tűnjek a féltékeny antiszociális állatnak. Nem voltam féltékeny típus előtte egyáltalán, de kihozták belőlem. Annyit a b.nőm javára írhatok, hogy előtte szól legalább, amikor vele tart. De én mégsem vagyok ott és elvétve van csak, hogy én is velük tarthatok. Mert ez ilyen baráti dolog... értsem meg. Nos, elég hülye helyzet ez az egész és nem tudom miként lehetne úgy csinálni, hogy mindenkinek jó legyen. A békés megoldások híve vagyok. Komoly terveim vannak vele, de a haverjával nincsen.
