A vidám, laza ember eltűnt belőle

2017. augusztus 29. 07:46 - csajokespasik

„Ég és föld a különbség aközött az ember között, akivel az elején összejöttem és a mostani közt” – Hat év után beköszöntött a megszokás korszaka, és a barátnő egyre nehezebben viseli, amikor nagy nehezen elmennek valahova, a párja meg látványosan unatkozik, majd előszedi a mobiltelefonját.

 

Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.

 

Sziasztok! Mi hat éve vagyunk együtt, és egyre inkább úgy érzem, hogy a párom érdeklődése csökken irántam. Lehet, hogy más nő irigyelne, hogy egyáltalán nem féltékeny, bárkivel elmehetek, nem kérdezi, hol és kivel jártam. Pedig jobban esne, ha kérdezné. Bennem nem múlt el az érzés, inkább átalakult, de hogy benne hogyan zajlik mindez, arról sajnos fogalmam nincs. Vagy hát annyi van, hogy sejtem, hogy ez már a megszokás nála, vagy ennyire megbízik bennem, vagy tényleg nem érdeklem és az érzései is ennek megfelelően alakultak. És ez az ágyban is egyre inkább érződik.

Ég és föld a különbség aközött az ember között, akivel az elején összejöttem és a mostani közt. Szeret még, de ez nem ugyanaz, mint az elején. Képes lennék vele leélni az életem, mert jók vagyunk együtt, ettől eltekintve, a barátaink már amúgy is házaspárnak könyveltek el, de ha csak én teszek az ügyért, és ő nem mozdul, az szélmalomharc. Eddig én mindig csak hosszútávú kapcsolatban éltem, tehát bírom és ilyet is kerestem. És létezik ellenpélda a körünkben, mert van egy házaspár, akik közel tíz éve vannak együtt, és náluk ez nincs, vagy nem látom, mert amikor velünk vannak, energikusak, vidámak és érdeklődve szólnak egymáshoz, mintha csak most ismerkedtek volna össze.

Én nem szeretek vitázni, de nálunk még az sincs, inkább rám hagyja, ha van valami. Ha én nem szerveznék valami programot, vagy nem találnék ki valamit, amit közösen tehetnénk, akkor otthon ülnénk. Mindent én szervezek, akár nyaralás, akár egy péntek este, ő meg vagy kegyeskedik elfáradni velem, vagy azt mondja, inkább maradjunk itthon. Például szerintem nem a nő dolga asztalt foglalni egy helyen. Ez is rám marad. Ha kicsit kifakadok emiatt, azt válaszolja, hogy neki minden jó, amit én szervezek... Más biztos örülne ennek, de én tudom, hogy mi a valódi ok: az érdektelenség. Ebből már elegem kezd lenni. Mintha nem érdekelné az egész. Olyan már nincs, hogy csak úgy elmegyünk valahova, spontán. Ha egy nagyon kicsit hisztizek akkor többnyire két lehetőség szokott lenni: 1.) jó, menjünk, végig csak bólogat és látom rajta, hogy máshol lenne, fél óráig bírja, majd előszedi a mobilját. 2.) „mi lenne, ha mással mennél?”

Ha szervezésben nem is erős, legalább bedob néhány ötletet – amiket többnyire nélkülem képzel el. Ezek valóban csak olyan problémák, amik nem is súlyosak? Persze, vannak párok, akiknél ez nincs, (valószínűleg nekik meg más dolgok alakulnak kevésbé kedvezően) de nekem ez lenne a legfontosabb. Ő egy jófej, vidám és laza ember volt... hova tűnt belőle és ki tehet róla?

 
Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://csajokespasik.blog.hu/api/trackback/id/tr4812786992

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása