Levélírónkkal már többször előfordult, hogy addig tartott a nők mosolya, amíg el nem mondta, hogy fizikai munkás. Aztán jött a finom lerázás. Mert egy „melós” nem lehet jó parti. Pedig talán jobban meg van fizetve, mint más. Nem származik szegény családból, persze ezzel nem indíthat, de mire rátérhetne, addigra már dobják is, mintha börtönviselt lenne.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Üdvözletem,
Nem rég volt egy találkozóm, amit még három követett, egy szép lánnyal, és jó beszélgetéssel. Számomra egyértelmű volt, hogy megértjük egymást. Most, hogy visszaolvasom a korábbi beszélgetésünket, ez az érzés valahogy még mindig tartja magát bennem. Visszamenőleg már nem sokat tehetek. Azt mondta, lecsekkolta az exét a születésnapján a közösségin és elkezdtek újra levelezni és mivel akkor csak pár hónapot töltöttek együtt, nem hoztak ki mindent a dologból és adnak maguknak talán még egy esélyt... Hallottam már pár finom (vagy átlátszó) lerázó szöveget nőktől, de eddig ez volt a csúcsdísz.
Társkeresőn találkoztak, aztán ő visszalépett, ahogy most tőlem is. Sokat beszélgettünk és fel is hívta figyelmem pár dologra, látta, hogy izgulok és a „Nyugodtan add önmagad, ahogy én is azt teszem”-féle tanács is elhangzott. Én aztán épp hogy felengedtem és már készültem a következőre, amikor megírta ezt.
Azon gondolkodom, mennyire lehet igaz részéről ez a kifogás? Fiatal vagyok. Sportos testalkatú, 185 centi magas. Egy jó nevű építőipari cégnél vagyok, mint (lehet, hogy ezt nem kellett volna megemlíteni? ) betanított munkás, de jól megfizetnek és értek, amihez kell.
Tisztességes fizetésem van, bár ezt nem firtatta, de ha a munkám alapján döntött, akkor lehetett egy hiányos elképzelése. De korábban már egyszer, egy másik lány esetében is előfordult, hogy addig tartott a mosolya, amíg el nem mondtam, hogy mivel foglalkozom. Aztán jött a finom lerázás. Mert egy „melós” az nem lehet jó parti. A családom se szegény, sokat utaztam mindenfelé régebben, de nyilván nem ezzel indítok, mert az megint nem néz ki jól, de mire eljuthatnék ide, addigra már dob is. Szégyellnem és elhallgatnom kéne, hogy fizikai munkából élek? Sokat olvasok, tudok beszélgetni, képben vagyok a világ dolgairól, és nem tartom magam bunkónak.
Ha tényleg ezzel volt baja, nem valami ügyesen palástolta. Amikor találkoztunk, utaltam rá, hogy tetszik. Mindig hamar beleélem magam az ismerkedés során a dolgokba, de ez nem látszik rajtam. Emiatt van, hogy én írok a másikra, én keresem, de ennyi belefér, sőt, alap, mert én volnék a férfi.
