28 évesen csak két barátnőm volt

2017. október 25. 07:40 - csajokespasik

„Egy alkalommal csak azért tudtam beszélgetést kezdeményezni, mert lecsúszott a széke támlájáról a kabátja, én meg felvettem” - nehéz egy pörgős világban egy nyugodt pasinak tarolnia. Levélírónk úgy érzi, hogy ez a dimenzió élhetetlenül felgyorsult számára. Amikor egy nő azt mondja neki, hogy mindjárt elalszik mellette, azt sajnos nem szex után teszi...

 

Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.

 

(Mielőtt bárki leírná rólam, hogy „Életképtelen, ...Férfiak szégyene... Vesztes” megkímélem őt, ezeket most leírtam helyette, így neki nem kell fáradni vele). 28 évesen mindössze kettő kapcsolatom volt. Erről én is tehetek, mivel nem tudok felgyorsulni a világhoz, sosem tudtam, nem új dolog ez nálam. Ebből fakadóan gyakran nehezebben találok munkát, mint más, pont az idegállapotom miatt. Nem szeretem a gyors és azonnali változást, amihez fel kell zárkóznom, és azt, ha ellenőriznek, vagy időre kell pontosan teljesítenem valamit. Nálam, az én fejemben máshogy vannak behuzalozva ezek a dolgok. Nem vagyok se lusta, se hanyag, de ha kapkodni kell, vagy rögtön reagálni, egyszerűen leblokkolok.

Ez nem betegség. Erre nem lehet szedni gyógyszert (vagyis lehetne, csak kicsinálja a májat és tovább tompít), ez inkább egy lelki típus. A szakemberek azt javasolják, hogy költözés vidékre, ahol az élet lassúbb, kiszámíthatóbb, és így tovább. Viszont szellemi munkából élek, ami nem egy túlfizetett szakma, és vidéken még annyira se. És a világ továbbra se ebbe az irányba halad, éhen halni meg nem akarok.

Gyakran mondták rám, hogy „téged nem érdekel semmi” csak azért, mert nem tudok azonnali, világosan értelmezhető érzelmet tanúsítani, amit a másik azonnal vehet és nyugtázhat. Közeli barátaim, akik ilyennek ismernek, ilyennek is fogadtak el, tudják rólam. Szeretek társaságba járni és emberek közt mozogni, tehát nem vagyok egy magának való, antiszociális valaki. A párkeresési törekvéseim viszont emiatt egyre kilátástalanabbak: ha elmegyek valahova, amikor hívnak, akkor személyesen nem tudnék ismerkedni, még akkor is nehezen szólítom meg a lányt, ha egy társaságban ülünk. Egy alkalommal csak azért tudtam beszélgetést kezdeményezni, mert lecsúszott a széke támlájáról a kabátja, én meg felvettem.

Azt érzem, hogy mindenki idegbeteg, vagy legalábbis fel van húzva körülöttem és ha nem zárkózom fel én is arra a szintre, ha nem hozom azt a normát, akkor kimaradok mindenből. A felpörgés és az állandó naprakészség engem nagyon megvisel. Nem tudok ellene tenni. Lassú beszédű, lassú reakciójú vagyok, és attól kenődöm el a leginkább, amikor egy lány, akivel próbálkozom és tetszik, ezt azonnal szememre veti. Nem írja körül, nem kérdezi meg, miért. Kijelenti. Azt mondja, „mindjárt elalszom melletted”, ...meg: „Szedd már össze magad”, és így én is mondhatnám, hogy neki kéne visszajönni normális sebességre. Úgy veszik, nem figyelek rájuk, közönyös vagyok.

A vezényszavakkal nálam semmire nem mennek. „Gyerünk, csináld már meg... Szedd össze magad!” - ezektől leblokkolok, hiába mondják, nálam az ellenkezőjét érik el. Vannak emberek, akiket felspannol, amikor hajtják őket, engem leblokkoltat. Az érzelmeimet sem tudom olyan élénken kifejezni, ami megint félreértésekhez vezet. Szeretek egyedül is lenni, meg társaságban is. Egy nyugodt beszélgetést többre értékelek, mint egy bulit, ami semmiről nem szól, diszkóban soha nem voltam. A mai zenék, amik dőlnek a rádiókból, taszítanak, idegtépőek. Ha valaki gyorsan beszél, vagy akárcsak egy film túl gyors tempójú, egyszerűen kikapcsol az agyam. Nem tudom követni. Nem tudok felgyorsulni hozzájuk. (Ha nem megy a tévé, esküszöm, tisztábbnak érzem a levegőt)

. Túl türelmes vagyok, sokkal inkább, mint mások. Nehezen tudok rákattanni dolgokra (kivéve dohányzás, de próbálom csökkenteni). A saját aspektusomból azt látom, hogy mindenki ideges, mindenki rohan, mert a nyomás nekik hajtóerő, de nem tudom, hány probléma oldódott meg attól, hogy kapkodott valaki. Amit egy lányban keresnék, az inkább a becsületesség, az egyenesség, nem pedig az, hogy ő is legyen ilyen, mint én. Ha érzékenyebb az átlagnál, az persze nem baj. Egy hangos, rámenős, „bulis csaj” ellenérzéseket váltana ki belőlem.

Milyen esélyeim vannak egy rendes párkapcsolatra? Nekem nincsenek teljesíthetetlen igényeim, legyen megértő, megbízható, és az igazságérzete is a helyén. Azt mondják, hogy a normál emberi élethez kell egy kicsi nyomás, stressz, különben nem lenne élet az élet. Ezt tudom, egyet értek, csak nálam ez a szint nagyon alacsonyan van. Ami pedig a külsőmet illeti, ezt egymagam nem tudom megítélni, ezt a másiknak kell mindenkinél, külsőre teljesen átlagos embernek érzem magam, és nem riasztom el a nőket, mert szóba állnak velem végül is. Csak utána jönnek a kátyúk az úton. Tehát nincsenek illúzióim, inkább csak felfogott realitásaim.

 
Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://csajokespasik.blog.hu/api/trackback/id/tr7013080536

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása